Kommunikációs tanulmányok II.

Előszó

Ez a kötet a Kommunikációs Tanulmányok I. folytatása. Míg az előző kötetben a közvetlen emberi kommunikáció elméleti kérdéseivel foglalkozó tanulmányok, írások találhatók, addig e kötetbe - továbbra is megmaradva a közvetlen emberi kommunikáció jelenségkörénél és csak alkalmilag pillantva ki a szervezeti- és tömegkommunikáció kérdéseire - inkább az alkalmazás, a gyakorlat felé orientáló szövegeket gyűjtöttünk egybe. E válogatás a szövegek stílusa, műfaja szerint vegyesebb jellegű, mint az I. kötet volt. Itt megtalálhatók filozófiai, nyelvészeti elméleti munkák mellett egyszerűbb szövegek is a kommunikáció népszerűsítő irodalmából, igényesebb tanulmányok mellett filológiailag kevésbé kidolgozott ám érthető nyelvezetű, jó összefoglalást, áttekintést nyújtó munkák csakúgy, mint kutatási jelentések részletei vagy éppen médiaelemzés. Ez az egyenetlenebb szövegválogatás nem véletlen: úgy gondoljuk, jó összehasonlításra adnak lehetőséget a hallgatók számára a különböző tudományos és fél-tudományos, ismeretterjesztő műfajok között. Nem hallgathatjuk el azonban azt sem, hogy objektív okok is szerepet játszottak a válogatásban: magyar nyelven nem minden területen állnak rendelkezésre azonos műfajú szövegek, így alkalmazkodnunk kellett a „kínálathoz" annak érdekében, hogy a kurrikulum meghatározta témák közül lehetőleg ne hagyjunk lefedetlenül egyet sem.
A kötet első blokkjába a kommunikáció dinamikáját, a beszélgetés folyamatát, lefolyását és szabályait taglaló - még inkább elméleti jellegű - pragmatikai tanulmányok kerültek. Horányi Özséb áttekintő írásának első része az első kötetben olvasható, e második kötet témáihoz pedig írásának második fele illik. H.P.Grice híres tanulmánya a társalgási maximákról és implikációkról alapmunkának számít a kommunikáció tanulmányozói számára, a maximák ismerte szintúgy. Labov és Fanshel tanulmánya ízelítőt nyújt a személyközi kommunikáció elemzésének nyelvészeti lehetőségeiről, így ezzel az írással a nyelvészeti stúdiumok irányába is kitekintünk. Pöggeler írása összefoglaló jellegű, főként a felnőttoktatással foglalkozni kívánók, az aktív csoportmunkára készülők számára készült. Frake tanulmánya pedig azért került ide, hogy ízelítőt nyújtson az antropológiai megközelítésből, valamint a miénktől eltérő kultúrák kommunikációjának elemzési lehetőségeiből. Egyben átvezet a kővetkező blokk első szövegéhez is, amely szintén kultúraközi ismereteket nyújt.
A második blokk a nyilvános kommunikáció interperszonális oldalával, a tárgyalások, illetve az előadások jellemzőivel foglalkozik. A különböző országok, kultúrák által követett tárgyalási szokások és protokollok összehasonlító ismertetését adja az első tanulmány, amely Hidasi Judit beszédes című (Kultúra, viselkedés, kommunikáció) kötetéből válogat. A második szöveg egy népszerűsítő kommunikációs kézikönyvből származik, és jól illusztrálja e munkák jellegzetességeit. Ugyanakkor tömör összefoglalót nyújt a szóbeli kommunikáció egy szegmensének gyakorlati alkalmazásáról. Pöggeler egy másik tanulmánya zárja e részt, amely a nyilvános előadások struktúrájáról ad áttekintést. Vissza