Kommunikációelméleti szöveggyűjtemény II.

Előszó

A Kommunikációelméleti Szöveggyűjtemény 2. kötete a filmmédium néhány aktuális elméleti kérdésével foglalkozik. Az itt közölt cikkek, könyvrészletek alapvetően két kérdéscsoportot ölelnek fel. Az első részben (Film és valóság) a filmről mint kommunikációs médiumról van szó. Az első rész tanulmányai a filmmédiummal, mint film jellel foglalkoznak. Ez azonban korántsem csak szemiotikai probléma. Válogatásunk két szűkebben vett filmszemiotikai cikket közöl, a többiek a szemiotikus tárgyalásnál tágabb, általánosabb, filozófiai, esztétikai, filmelméleti kérdéseket vetnek fel. A filmelmélet jelenlegi kiforratlansága, számos nyitott kérdése a cikkek és tanulmányok óriási választékát kinálta. Ezért bizonyos értelemben le kellett szükitenünk a válogatás szempontjait. Minél frissebb, ujabb keletű tanulmányok közlése — ez volt az egyik szempont. A másik, és ennél fontosabb: a különböző szerzőktől származó tanulmányok között valamilyen belső kapcsolatot igyekeztünk elérni. A szük terjedelmi lehetőségek is az öszszefogottabb, egyazon kérdéskör körül mozgó tanulmányok összeválogatását igényelték. Az első pillantásra is szembetűnő ez, hisz a tanulmányok — legyenek bár a legkülönbözőbb nemzetiségű szerzők által Írottak — számos ponton hivatkoznak egymásra, vitatják vagy továbbfejlesztik egymás gondolatait. Tul ezen az egyezésen: a tanulmányok elsősorban a modern filmelmélet két legjelentősebb teoretikusának, André Bazinnek és Siegfried Kracauernek a munkáira hivatkoznak. S ha vitatkoznak is velük, akkor is rájuk alapozva, őket továbbgondolva kívánnak továbblépni. A Szöveggyűjtemény szük keretei nem tették lehetővé, hogy Kracauertől és Bazintől is közöljünk anyagot. Ezért most hivatkozunk a tőlük magyar nyelven hozzáférhető müvekre. Kracauer A film elmélete és a Caligaritól Hitlerig c. munkáira, Bazin Válogatott filmesztétikai tanulmányok c. kötetére. Mindkét mű a Filmtudományi Intézet kiadásában jelent meg. modern filmelmélet—szerzőink kérdésfelvetésében is — természetszerűleg szélesebb mint Kracauer vagy Bazin elmélete. Különösen érdekes ezért pl. a bolgár Milev tanulmánya, aki a klasszikus filmelméletet — elsősorban Eizenstein nézeteit - kisérli meg szembesíteni illetve összeötvözni a modern elméletekkel. Tanulmánya még akkor is figyelemre méltó, ha néhány megállapítása túlzásnak, egyoldalúnak tetszik, vagy igazságtalannak tűnik Kracauerrel vagy Bazinnel szemben. így pl. túlságosan közvetlenül kapcsolja össze Bazlin filozófiai nézeteit és filmelméleti megállapításait... Vissza