Előszó
A l ommunil ációtan mint a társadalmi köztérben zajló kommunikációs esemé-
nyeket, jelenségeket, ismérveket tanulmányozó diszciplína nem hagyományos, ál-
i.il.mosan elfogadott megnevezése e tudományterületnek. L könyv kísérletet tesz
arra, hogy rávilágítson .1 kommunikáció heterogén jellegére, amelynek vizsgálata
interdiszciplináris kutatási módszereket igényel, valamint hogy elfogadtassa a hu-
mán. társadalom- es természettudományokban elterjedt -tan utótagú diszciplí-
nák analógiájára a kommunikációtan összefoglaló elnevezést. Felmerül azonban
.1 kommunikációtan tudományági besorolásának kérdésé, mennyiben tekinthető
humán, illetve társadalomtudománynak. Ami a mai tudásunk birtokában bizto-
.in kijelenthető, .1/ a következő: a kommunikációtan a humán, illetve társada-
lomtudományok határterületén elhelyezkedő interdiszciplína.
E tankönyv szerzője a teljesség igénye nélkül arra vállalkozott, hogy a tudo-
mányterület egyes fejezeteibe nyújtson betekintést. A könyv négy fejezete közül
j/ első h.irom egyrészt az angolszász kommunikáciotani szakirodalom megálla-
pításait foglalja össze magyar nyelven, mindig utalva a pontos forrásra, másrészt
a szerző saját meglátásait, értelmezéseit összegzi, különös hangsúlyt fektetve a fo-
galmi tisztázásra, a szakterminológia egyértelmű használatára. A negyedik feje-
zet a szerző önálló kutatásának az eredménye. A tankönyv egyes fejezetei - a szer-
ző többéves oktatói tapasztalata alapján - alkalmasak a kommunikációelmélet,
.1 médiatörténet, a társadalmi és politikai kommunikáció bizonyos témaköreinek
tanítására.
A könyv a didaktikai célok megvalósítása mellett fel kivánja hívni a figyelmet
a társadalmi kommunikációsgyakorlat sokrét űségéreésa kommunikációs szakem-
berek felelősségére. A kommunikációnak mindig nagy szerepe volt az emberi társas
kapcsolatok alakításában, de hatalmi tényezővé, pozitív és negatív manipulációra
alkalmas eszközzé az információs társadalom korában vált. A médiaszakemberek
a társadalom javára, de ellenében is felhasználhatják a tömegkommunikációs esz-
közök nyújtotta lehetőségeket. A tömegmédia minden kétséget kizáróan alkalmas
a nyelvi, esztétikai, viselkedési kultúra, kulturáltság őrzésére, fejlesztésére. A média
nyelvrontó hatása azonban sajnos közismert. Elszaporodott a durva szóhasználat
a nyomtatott és elektronikus sajtóban, de tapasztalhatjuk a szlengkifejezések el-
burjánzását, a pongyola megfogalmazás, a nyelvhelyességi, stiláris hibák elterje-
dését, a szinonim kifejezések visszaszorulását. Szimptomatikus jelenséggé vált
a társalgási stílus monologikus jellegének erősödése a dialogikus jelleg rovására,
arai a média kiváltotta passzivitás, passzív befogadás egyenes következménye.
A tömegkommunikáció a médiatartalmak (erőszak, agresszivitás, gátlástalanság,
anyagiasság stb.) révén a szocializáció, a társadalmi szerepviszonyok, értékhierar-
chia alakításának is fontos tényezőjévé vált, nem is beszélve a politikai folyamatok
módosításában, befolyásolásában betöltött meghatározó funkciójáról. S hiába sza-
porodnak hazánkban is gombamód a főiskolai, egyetemi szintű kommunikáció-,
" - -
Vissza