Előszó
A gyógyító, megelőző munka hatékonysága jelentős részben a benne résztvevők - orvos-beteg, nővér-beteg illetve a gyógyító team - egymás közötti kommunikációjának sikerességén múlik. Rendkívül fontos, hogyan kommunikál az ápolónő, mivel ez nagy befolyással van a beteg viselkedésére és gyógyulására.
Az ember általában nem születik hatékony kommunikátornak. Ez egy olyan készség, amit azonban lehet és kell fejleszteni. Minden tevékenységünk hatással van a páciens közérzetére és evvel kapcsolatban a gyógyulására is.
A jó és hatékony kommunikáció szükséges ahhoz, hogy a megfelelő információ birtokába jussunk, segít abban, hogy a páciens érezze, minden igyekezetünk arra irányul, hogy megértsük a problémáját, segíti a beteget abban, hogy együttműködjön az egészségügyi személyzettel, segíti a gyógyulást avval, hogy csökkenti a beteg szorongását, a szélesen értelmezett udvariassági szabályokat is magában foglalja.
Születésünk óta jelzéseket bocsátottunk ki környezetünk számára. Később megtanultunk beszélni, ami az emberekkel való kapcsolattartás megfelelő módjának bizonyult.
Mégis miért van szükség e képességek további fejlesztésére, tanulására? A mindennapi életben ugyan rendelkezünk bizonyos kommunikációs készségekkel, az egészségügyi munka azonban új jártasságokat tesz szükségessé.
Az ápolónő kommunikációja alapvető fontosságú az ápolás során. Az ápolás egy gondoskodó, interperszonális folyamat, amely sajátos készségek, jártasságok meglétét feltételezi. Fontos, hogy ezeket a készségeket minél jobban elsajátítsuk, hogy legyen egy viselkedés-repertoárunk, aminek segítségével a különböző szituációkban magunk választhatjuk meg, milyen viselkedéselemek a leghasznosabbak.
A kommunikációs gátlásokkal, zavarokkal küzdő ápolónő nem tud megfelelően figyelni a beteg kérdéseire és problémáira. A kommunikációnak készség szinten kell működnie.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal