Kommentár 2013/2.

Előszó

Részlet a könyvből:

"A nyugati országok mintegy tíz éve egymás után legalizálják a homoszexuális - leszbikus és meleg - házasságot, s így ez a többezer éves intézmény éppen azt a sajátosságát veszíti el, amely a két fél közötti nemi különbségeken nyugszik. Az olyan „kis" országok után, mint Hollandia, Belgium, Svédország, Norvégia, Portugália, Izland vagy Dánia, a „nagyok" - Kanada, Dél-Afrika, Spanyolország és Argentína - szintén csatlakoztak a folyamathoz. Franciaország, majd Anglia, Németország és az Egyesült Államok is beáll a sorba. (Ez utóbbiban egyes államok már jóváhagyták az egyneműek házasságát, 2013-ban pedig a kérdést 2009-ben még ellenző Obama elnök pálfordulásnak lehetünk tanúi.)
Ez a nyugati civilizáció alapvető változását jelenti, ami egyben hatalmas antropológiai forradalom is, és jelentős következményekkel jár majd a család, az utódnemzés, a gyermek helyzete, a leszármazás, a szülői lét és az utódok tekintetében - vagyis minden, eddig a házassághoz kapcsolódó területen. Ez a változás lényegében szimbolikus, hiszen sok országban a homoszexuális párok már eddig is köthettek élettársi szerződést, ami biztosítja az érdekelt felek jogait. így elegendő lett volna ezt kibővíteni, a házasság intézményének „megbolygatása" nélkül. Azonban éppen ez a „szimbolikus" jelleg az, amit az egyébként kisebbségben lévő homoszexuális lobbi meg akar szerezni. A most zajló folyamat valódi paradigmaváltást eredményez, amely úgy változtatja meg alapjaiban a „házasság" fogalmát, hogy megfosztja minden, a férfi és nő közötti különbségre való utalástól. A nyugati világnak a posztmodern érába való megérkezéseként is értelmezhető változás a legtöbb érintett országban nem váltott ki heves érzelmeket. Franciaországban azonban 2012 ősze óta széleskörű vita övezi a „Házasságot mindenkinek" című törvénytervezetet, amelyet a parlament két kamarája 2013 áprilisában fogadott el. A heves ellenérzés több területen is megnyilvánult: az egyházak és az értelmiségiek ellenséges hangon tiltakoznak; a tervezetet támadó vélemények elsöprő többségben vannak a támogatókkal szemben; a Párizsban tartott tüntetésen nyolcszázezren vettek részt, és a hétszázezer aláírással petíciót nyújtottak be." Vissza