Előszó
Az elmúlt hetekben a fél ország egy emberről beszélt, aki a Megváltó Krisztushoz hasonlatosan keresztre kívánja szögeztetni magát. Ismertté vált a neve újságolvasó, tévénéző és rádióhallgató előtt egyaránt: Fanza a fakír. De ki is ő valójában? Hideg téli este, a buszmegállóban magányos tizenéves srác várakozik a padon.
- Hallottál már Fanzáról, a fakírról?
- Nem. Még nem.
Bizonytalan szemmel méreget bennünket. Nem igazán tudja, hogy mit akarunk tőle, talán fél is egy kicsit tőlünk.
- Ő az, aki keresztre akarta magát feszíteni.
- Igen, így már hallottam róla! - derül fel az arca.
- Szerinted megcsinálja?
- Lehet. Ha már ennyit beszéltek róla, biztos van benne valami.
Fiatalasszony, két gyerekkel éppen az élelmiszerboltból jön ki.
- Elnézést asszonyom! Hallott már Fanzáról a fakírról?
- A fakír? Nem akarta magát keresztrefeszíteni?
- Pontosan róla van szó. Önnek mi a véleménye róla?
- Ötven százalékot adok arra, hogy túléli. Egy hétköznapi ember egészen biztos, hogy belehalna egy ilyen keresztrefeszítésbe, de mivel ő fakír, lehet, hogy kibírja.
Munkásruhába öltözött negyvenes férfi.
- Igen, hallottam már erről a Fanza fakírról. Láttam a tévében is még régebben, de most, hogy keresztre akarja magát feszíttetni különösen megragadott az elszántsága.
- Ön szerint túlélheti ezt ember?
- Ember nem, de ez a Fanza fakír véleményem szerint túlélheti. Elvégre ez a szakmája: fakír, nem?
Vissza