Népszabadság 1969. (nem teljes évfolyam)

Előszó

Részlet:
"Lehet-e a mai, ellentétektől szétszabdalt, az emberek, országok életkörülményeiben roppant különbségeket mutató világunkban, megoldatlan problémák fenyegető feszültsége közepette olyasmiről beszélni, mint a „kor parancsa”? Van-e ilyen? Ha van, nem titkosírással írták, hanem a valóságos eseményekben kell megnyilvánulnia. És mégis: megfejthető-e? Megfejtettük, megértettük-e?
Május elsején, a nemzetközi munkásosztály hagyományai szerint a nagy számvetés és a nagy seregszemle idején, felelnünk kell erre a kérdésre is. felelnünk kell annak az osztálynak, a munkás- osztálynak nevében, amelynek a kor legfőképpen feltette, felteszi ezt a kérdést. Mert ez az az osztály, amely frontot nyitott az emberiség új korszakának megteremtésére.
Tudjuk, hogy az emberek maguk csinálják történelmüket. Látjuk. hogy eddig elképzelhetetlen hatalomra tettünk szelt a természet erői felett. De az emberek nem mindenhatók. Adott történelmi pillanatban csak azt képesek megvalósítani — amit lehet. Az emberi szabadság — a felismert, megértett és az emberek javára fordított szükségszerűség szolgálata lehet csupán. Akik arra vállalkoztak. hogy segítsenek a történelemnek és tudatosan építenek olyan ú j világot, amelyben a dolgozó emberek, az emberiség többsége megszüntet minden kizsákmányolást, megszünteti a háború veszedelmét és felszabadítja az embert — csak akkor járhatnak sikerrel, ha cselekedeteikben a kor parancsát követik. Ha olyasmiért harcolnak, aminek megvalósítása nem lehetetlen és készek a küzdelemre mindazért, ami lehetséges és amit meg kell tenni.
A mi korunkban a nemzetközi, politikai és a nagy társadalmi problémák, ellentétek megoldásának régi eszközeit és módjait korlátozza vagy éppei\,lehetetlen- né teszi alkalmazásukat a nukleáris háború veszélye. Régebben joggal mondhatták, hogy a háború „a politika folytatása más eszközökkel”. Ma azonban a politika egy látszólagos holtponton sem folytatható tovább a háború eszközeivel, mert egy nukleáris háborúban minden elveszhet.
Ma már azt sem mondhatjuk, hogy az új világért folyó harcban a proletariátus „nem veszíthet mást, csak láncait”. A proletárok és szövetségeseik a föld tizennégy országában kerültek hatalomra, s ezt a hatalmat erősítik, védelmezik a tőkés világ már ingatag, de még mindig hatalmas erőivel szemben. Az. amit az SZKP XX. kongresszusa a békés egymás mellett élésről mondott, valóban a kor parancsa!..."

Vissza