Előszó
Részlet:
A komédiás család városunkba érkezik.
Vágner Pál, a derék esztergályos, kinek műhelye ott volt a nagy vendéglővel szemben, igen szorgalmas és ügyes iparos volt; pompásan értette a...
Tovább
Előszó
Részlet:
A komédiás család városunkba érkezik.
Vágner Pál, a derék esztergályos, kinek műhelye ott volt a nagy vendéglővel szemben, igen szorgalmas és ügyes iparos volt; pompásan értette a mesterségét, melyet néhai való édes apjától tanult volt, a ki viszont valahonnan Németországból szakadt hozzánk. Úgy megszerette ezt az országot, hogy el sem ment innét. Magyar leányt vett feleségül, magyarrá lett szívvel-lélekkel.
Volt is becsülete a kis városban, s bizony még a környéken is híre járt az ő ügyességének. Az öreg Vágner esztergályost csinált a fiából is, elküldötte messze földre, mikor felszabadította, hogy lásson világot, tanuljon sok újat és hasznosat.
Néminemű vagyon is nézett a fiúra, mert a szorgalmas mesterembernek ha nem is csurran, de cseppen mindennap. Övé volt a szép földszintes ház, mellette jókora kert, azonkívül szerzett két darab szőlőt a határban, s a ládafiában pénz is akadt.
Ha a fiú megbecsüli magát, idővel ő is tisztelt és becsült polgára lesz a városnak, szava lesz a városházán is, előbbre halad, s apai örökségét nem elpusztítani, hanem még gyarapítani fogja.
Így gondolkozott az öreg Vágner Pál, s a fia, kit szintén Pálnak kereszteltek, apja nyomdokain haladva, nem vált szégyenére sem a nevének, sem a mesterségének...
Vissza