Előszó
Részlet:
A vonat félpercre megállt a vasúti őrház előtt, akkor sípolt a kalauz és intett a mozdony felé: mehet! s két szempillantás múlva a hat-hét kocsi rohant-rohant a távoli begyek felé.
Az őrháznál egyetlen fiatalember szállt le a vonatról. Kis táska volt a kezében s könnyű felöltő a karján. Először a váltók felé sétált el, aztán megfordult s visszament az egyetlen lámpás alá, de kocsit nem talált. Az őr már föleresztette a rámpát s befelé készült, mikor megszólította a fiatalember:
- Nem látta, kérem, a Balogh úr kocsiját?
Az őr, aki legfőbb Hadura tiszteletére ferencjózsef-szakállt eresztett, szolgálatkészen felelte:
- Ma még nem láttam, kérem. Tegnap itt járt, mert éppen a kisasszony jött haza a városból...
E pillanatban kocsizörgés hallatszott a messzi országútról s az őr a sötétség felé szimatolt:
- Ezek a Balogh nemzetes úr lovai...
A fiatalember köszönt és az őrház mögé indult. Ahogy átment a sorompónál, éppen akkor fordult be a bricska. Vén kocsis ült a bakon, alig bírta lefogni a két csikót:
- Hó-hopp! László úrfi van itt ?
- Én vagyok. Megkéstünk egy kicsit, öreg.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal