Cs. és kir. szép napok

Előszó

ELSŐ FEJEZET, melyben a költő búcsút mond kiadójának azzal a szándékkal, hogy a cs. és kir. sajtóiroda kötelékébe lép be, ahová táviratilag rendelték föl; megérkezik a császárvárosba, ahol mindjárt az első napokon sok ámulat éri s a többi közt találkozik Kunké kapitánnyal is, aki Bécs város legközepén teljes rohamfölszerelésben ingerült hangú hadiújságot szerkeszt.

Az 1915-ik esztendő november havának utolsó napján, úgy délután öt óra körül, egy közösgyalogezredbeli önkéntes-tizedes ment végig az Erzsébet körúton. Fölösleges lévén minden szószaporítás, kijelentjük már most, hogy ő volt a költő, akiről sűrűn lesz szó e nem hétköznapi történet lapjain. Tudniillik vagy bárom héttel előbb jelent meg első könyve, melyben a harctéren szerzett benyomásait örökítette meg s ez oknál fogva sapkája némileg hetykén volt fölbiggyesztve a kerek arca fölé. Az önkéntes-tizedes, akit ezentúl következetesen „a költő" néven fogunk emlegetni, meg volt győződve akkoriban, hogy nevezetes író lesz belőle rövidesen. Most is azért haladt végig az Erzsébet körúton, mert szándéka volt, hogy száz korona előleget fog kérni a kiadójától. Igaz, hogy a szerződés értelmében csak utólagos félévi elszámolások mellett lehetett volna reménye némi összegre, ám úgy gondolta a költő, hogy ha fölmutatja azt a táviratot, amelyet ma délelőtt kézbesítettek neki hivatalosan, a kiadó is belátja, hogy ezúttal valóban rendkívüli körülményekről van szó s nem fog elzárkózni a száz koronának időelőtti kiutalása elől... Vissza