Előszó
A megyehatárokat emberkéz rajzolja. Nekünk kis területen nagy gazdagság jutott. A pannón föld sokszínűségét itt egy csokorba kötve lehet megtalálni. Hegyek - a Vértes és a Gerecse - koszorúja s a DUna szalagja szegélyezi a megyét, és természetesen törésvonalak nyitnak utat Keletnek és Délnek...
Az ember már nagyon régen rátalált e tájra, hiszen európa legrégibb ősemberi települését itt, a Gerecse alján tárták föl a kutatók. A rómaiak utat, lakott települést, szobrokat hagytak maguk után. A honfoglaló magyarok építették az ősi szetergomor. A viharos évszázadok azonban sokat leromboltak az ember teremtette értékekből, szépségekből.
Ám az emberek mindig újra és újra felfedezték ennek a tájnak különös varázsát s természeti kincseit. Tudták, ha élni akarnak, akkor a földet meg kell művelni, a szenet ki kell bányászni, az erdő fáját fel kell dolgozni... A munkának a szeretete, a dolgozó nép fáradhatatlansága, az élet lüktető ereje e vidék jellemzője, s erről beszélnek eredményeink, értékeink is.
Nekünk akik itt születtünk, akiket ez a táj nevelt föl emberré, s akik itt élünk és alkotunk, ermészetesen, hogy ez a föld a szívünket is őrzi. Számunkra itt kezdődik a haza s az emberiség is. ismerjük a kémények füstjét, a vonatok zakatolását, a robbantások föld mélyi moraját, a daruk búgását, a traktorok dübörgését, és mindent, ami az okos megfontoláson kívül érzelmileg is ideköt bennünket.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal