Komárom-Esztergom megyei hagyományok

Előszó

Egy kis Duna menti faluban - Neszmély községben - kezdtem tanítani, s egy megszállott hagyománygyűjtő tanárom - dr. Barsi Ernő - inspirálására láttam hozzá a folklórgyűjtő munkához. Aki pedig egyszer megízleli e csodálatos munka örömét, az nem is tudja abbahagyni holta napjáig sem. A továbbiakban az volt számomra ösztönző szempont, hogy Komárom-Esztergom megyében, ami a néprajzi, ill. folklórgyűjtéseket, ismereteket illeti, ugyancsak gyakori a fehér folt. Először Neszmély község összes hagyományát próbáltam papírra vetni, majd egy szomszédos falu; Dunaszentmiklós németajkú lakossága ösztökélt az újabb, még nehezebb feladatokra. Mivel megyénk jellegzetessége a háromnyelvű (magyar, német, szlovák) emberek együttélése, így a szlovák szellemi hagyományokat sem hagyhattam ki. Eddig kilenc településen gyűjtöttem; nyelvek szerint hármat-hármat választottam vizsgálódásom színhelyéül. Az adatközlők majdnem mindenütt a legnagyobb készséggel énekeltek és meséltek. Csupán egyetlen németajkú faluban, Tarjánban voltak az idősebbek túlságosan zárkózottak. Végül mégis sikerült őket is szóra bírni, azzal, hogy nem akarok mást, mint régi „kincseiket" az utódok számárára a feledéstől megmenteni. Felvetődött a kérdés, vajon a sokféle folklóranyagból miért választottam mégis a népi gyermekjátékokat, gyermekdalokat nagyobb számmal? Azt hiszem, kézenfekvő a válasz; szívvel, lélekkel pedagógus vagyok, s e gyűjtésemet rendszeresen be tudtam iktatni oktató-nevelő munkámba. Nagy-nagy örömet jelentett számomra, amikor a régi-régi dalokat, játékokat, szokásokat átadhattam tanítványaimnak. Évek hosszú során azt is elértem, hogy az iskola udvara nem a veszekedéstől, verekedéstől volt hangos, hanem a gyönyörű régi dallamoktól. Még a hagyománymentés munkájára is sikerült néhány tehetséges gyermeket rávennem. Ezek között ma olyan is akad, aki ugyancsak tanít, és környezete régi kincseit munkájához felhasználja. Sikerélményemet fokozta, hogy nem csupán falunk, hanem a megye székhelyén lévő általános iskolában is elértem a gyermekek szünetekben, őrsi foglalkozásokon, kiránduláson stb., a megye legszebb játékait játsszák, legszebb népdalait énekeljék. Az egykori gyermekjátékok felélesztése a fegyelem és a rendtartás eszközeként is felhasználható, hiszen a játék, az ének leköti a gyermek figyelmét, érdeklődését és tettvágyát. Az ének-zene tankönyvek dalai közismertek, elkoptak, a gyermekeknek nem jelentenek dalélményt. Vissza