Komárom

Előszó

Negyven évvel ezelőtt, kora tavasszal szabadult fel városunk; a szűkebb, szimplább gondolkodás számára a fasizmus igája alól, a teljesebb, igazabb ítélet szerint a földbe vert kishitűség, a léleknyomasztó elmaradottság, a középkori gátlásosság, cselekvésképtelenség eladdig elviselhetetlen érzésének súlya alól. S ha az évforduló kapcsán megálltunk egy-egy pillanatra emlékezni a negyven évvel ezelőtti tavaszra, az azóta eltelt négy évtized eredményeire, nem annyira a szép emlékek kellemesen simogató vizében kívántunk fürdeni, hanem - gondjaink felmérése mellett - erőt akartunk gyűjteni további munkánkhoz, bízván abban, hogy a nagyszerű eredményekre való emlékezés újabb lendületet ad majd városunk polgárainak jövőbeni tevékenységéhez. Ennek a törekvésnek része ez a könyv is.
Kevés helység van ma országunkban, amely annyit meg akar mutatni magából, mint Komárom! Kevés még akkor is, ha az általános urbanizációs folyamat az utóbbi évtizedekben mindenütt erősödött. A városokban végbemenő gazdasági és társadalmi változások, a szükségletek kielégítését biztosító intézményrendszerek fejlődése a városi emberek életkörülményeinek jelentős javulását eredményezik. Mindez a kereskedelem, a szolgáltatások, az egészségügyi és kulturális tevékenységek széles területein nyilvánul meg.
Komáromnak földrajzi elhelyezkedése, idegenforgalma, mezőgazdasági és ipari üzemei, történelmi múltja miatt egyre inkább regionális feladatokat is el kell látnia, vonzáskörzete igényeinek kielégítése szempontjából egyre jelentősebb kulturális szerepkört is kell vállalnia. A közelmúlt közigazgatási változása is aláhúzza ezt a követelményt. Nagy erőfeszítések történnek, hogy a város e feladatoknak képes is legyen megfelelni. Sokat vitatkozunk, hogy mi a teendő, de vitáink konklúziója mindig ugyanaz marad: a történelmi hagyományok figyelembevételével a meglévő anyagi és szellemi erőkre támaszkodva kell dolgainkat meghatározni.
Elfogadják ezt az emberek is, Komárom lakói, akik közvetlenül vagy közvetve dolgoznak városunkért, akik nap mint nap önmagukkal szembesülve cselekszenek jelenükért és a holnapért. Számukra munkahelyet ad és kínál ez a város, egyre többjük számára családi otthont biztosít. Mára erőre kapott már az a szemlélet, amely napjainkban annyira kívánatos. Mielőtt messze vinné álmodozásainkat a lokálpatriotizmus, álljunk elébe józan gondolattal. A szorgalmas, áldozatos munka meggyőzi a hitetlenkedőt is, koptatja az előítéletek sarkait, erősíti az összetartozás érzését mindannyiunkban. E gondolatok jegyében ajánlom ezt a könyvet az olvasó figyelmébe. Az Őslakóknak ajánlom, akik részesei és szemtanúi voltak minden változásnak; a városba újonnan költözőknek, akikben gyökerei félig ott maradnak ugyan valahol, ahonnan származnak, de kis idő múlva remélhetően velünk együtt ők is átélik majd az együvé tartozás örömét. Ajánlom azoknak, akik turistaként látogatnak el hozzánk határon innenről és túlról, hogy megismerjenek bennünket; a fiataloknak, akik itt tanulnak; ajánlom azoknak, akik munkahelyet találtak Komáromban, s naponta viszik haza élményeiket tőlünk és rólunk. Ajánlom végül mindazoknak, akik valamilyen módon segítik törekvéseinket, érdeklődnek felőlünk, minden barátunknak. Vissza