Fülszöveg
Vajda Mária 1975-ben végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem-földrajz szakos középiskolai tanárként és etnográfusként. Utolsó éves egyetemistaként az újonnan létesített Balmazújvárosi Helytörténeti Múzeum vezetője lett. 1983-tól a debreceni Déri Múzeum szervezési és múzeumpedagógiai munkatársa, majd néprajzos muzeológusa. Jelenleg is itt dolgozik főmuzeológusként. 1978-ben védte meg bölcsészdoktori disszertációját Erkölcs és életmód egy alföldi település közösségéhen címmel, amelynek kutatási eredményeiről számos tanulmánya és a Hol a világ közepe? Parasztvallomások a szerelemről (Kecskemét, 1988) kötete vall. Példa nélküli módon tudományos munkájának színpadi adaptációit a budapesti Katona József Színház, a szolnoki Szigligeti Színház és a debreceni Vojtina Bábszínház is bemutatta. Az ELTE Folklore Tanszékén meghívott, előadóként speciálkollégiumot vezetett a „Magyar parasztság szerelmi élete" címmel.
2003-ban a Debreceni Egyetem...
Tovább
Fülszöveg
Vajda Mária 1975-ben végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem-földrajz szakos középiskolai tanárként és etnográfusként. Utolsó éves egyetemistaként az újonnan létesített Balmazújvárosi Helytörténeti Múzeum vezetője lett. 1983-tól a debreceni Déri Múzeum szervezési és múzeumpedagógiai munkatársa, majd néprajzos muzeológusa. Jelenleg is itt dolgozik főmuzeológusként. 1978-ben védte meg bölcsészdoktori disszertációját Erkölcs és életmód egy alföldi település közösségéhen címmel, amelynek kutatási eredményeiről számos tanulmánya és a Hol a világ közepe? Parasztvallomások a szerelemről (Kecskemét, 1988) kötete vall. Példa nélküli módon tudományos munkájának színpadi adaptációit a budapesti Katona József Színház, a szolnoki Szigligeti Színház és a debreceni Vojtina Bábszínház is bemutatta. Az ELTE Folklore Tanszékén meghívott, előadóként speciálkollégiumot vezetett a „Magyar parasztság szerelmi élete" címmel.
2003-ban a Debreceni Egyetem BTK néprajzi programjának keretében egyéni felkészülőként PhD-folcozatot szerzett.
A sokrétű belső muzeológiai feladatok mellett mintegy 100 történeti, néprajzi, népművészeti kiállítást rendezett nemcsak itthon, hanem Európa több városában s az Amerikai Egyesült Államokban. Fő kutatási területe a falusi-mezővárosi közösségek életmódjának, szokás- és hiedelemvilágának, népi gyógyászatának, folklórhagyományának vizsgálata. A recens néprajzi gyűjtések mellett vizsgált témái kutatása során nagy gondot, fordít a történeti fonások. feltárás 9.rLi, s.z, interdiszciplináris szemlélet és módszerek alkalmazására. Tanulmánykötetekben, múzeumi évkönyvekben, folyóiratokban megjelent tanulmányai mellett számos helytörténeti kötet társszerzője, Álmosd című munkája 2002-ben jelent meg a Száz magyar falu könyvesháza, sorozatban.
Az értekezés a számos műfajt magában foglaló folklór hagyományok sajátos részét alkotó falucsúfolók (hely-ségcsúfolők) összegyűjtésére, folklorisztikai rendszerezésére, társadalmi néprajzi szempontú elemezésére vállalkozik. A gyűjtés földrajzilag a Tiszántúlra, a tágan értelmezett Debrecen vidékére terjed ki. Idó'ben a XVIII. századtól napjainkig terjedően követhető nyomon a falucsúfolók élete. A recens gyűjtés mellett feltárja a különböző publikációkban, a közgyűjteményekben őrzött kéziratos munkákban megbúvó adatokat. A falucsúfolók valamely falu, település lakójának, illetve lakóinak célszerűtlen, a szokásostól eltérő viselkedését, foglalkozását, tudatlanságát, logikátlan gondolkodását, ostoba vagy ostobának tartott - vagy éppen ravaszságból ostobának tettető - cselekedetét állítják pellengérre, figurázzák ki. A falucsúfolókat egyik település mondja a másikról, de eközben önmagát is jellemzi. Különösen jól kirajzolódnak a falucsúfolók kapcsán a gazdasági, vallási, vagyoni, tájföldrajzi, mentális különbségek, a kistáji munkamegosztás jellemző vonásai, a házassági kapcsolatok. Az értekezés jelentős hozadékának tekinthető a verses falucsúfoló versezetek, s főként a falucsúfolókkal közeli rokonságban álló, gyakran azok előképéül szolgáló protestáns kollégiumi diákköltészet elekciós verseinek feltárása, melyekről a néprajztudomány eleddig csak érintőlegesen emlékezett meg. Érdekes tanulságokkal szolgálnak a feudalisztikus magyar társadalmi viszonyokat tükröző, a bihari kisnemesség sajátos szemléletét pellengérre állító falucsúfoló történetek, akárcsak a Tiszántúl meghatározó jelentőségű városának, Debrecennek a köztudatban ambivalens módon értékelt szerepét visszaigazoló helységcsúfolók. A bihari folklórhagyományban napjainkig élő két felvilágosodáskori falucsúfoló adoma (A csökmői sárkány; a böjti szérdék) vizsgálata nemcsak a közköltészet és népköltészet egymásra hatásának jellegzetes vonásait tárja fel, hanem a korabeli források, levéltári adatok révén keletkezési körülményeikre is fény derül.
Vissza