A Titanicon nincs pánik

Fülszöveg

Átkelés a nagy vízen az új világba: beavatás és átváltozás, az Új ember megszületése. Igaz ez az egyes emberre és az egész emberiségre is. Az írás erről a nagy beavatásról és átváltozásról szól. A Titanic katasztrófája a nyugati civilizáció bukásának előhírnöke volt, csak meg kell érteni az üzenetét.
A katasztrófa azért következett be, mert a Titanicot elsüllyeszthetetlennek tartották. A jelenlegi világrendet is öröknek, megdönthetetlennek láttatják velünk. Az ütközés napján számos figyelmeztetés érkezett a többi hajótól, jégveszélyt jelezve. A hajótársaság elnökének erőszakos követelésére mégsem csökkentették a hajó sebességét, hogy már az első úton megkaphassák a leggyorsabb óceánjárót illető kék szalagot. A tőke mohósága és agresszivitása viszi pusztulásba a világot.
A hajó rohan a jeges óceánon a sötét holdtalan éjszakában. Rohanás: a végletekig felpörgetett anyagi világ. Sötétség: a varázslat következménye, ami elfordított minket a kiáradó szellemtől, és a teremtett Világ világosságától. Jég: az élettelen kristályvilág megjelenítője. A civilizáció a maga által teremtett élettelen kristályvilággal ütközik, elháríthatatlan környezeti katasztrófa képében. "Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig és nem is lesz. Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok." (Mt 24,21)
A mechanizmus pusztulásával különös csönd és nyugalom ereszkedik a megmaradt lelkekre. A mélykék csöndben a látók előtt megnyílik az Ég, és megmutatkozik a Világ rendje. A másik partra azok mennek át, akik újjászületnek. Ehhez előtte meg kell halnia a réginek.
A Világ világossága megtöri a varázslatot, elűzi a sötétet, és a maga valójában megmutatja Hókirálynő csábítóan szép, de élettelen kristály-birodalmát.
Kárpátia nem csak fogadja a menekülteket, hanem a végveszélyben lévők segítségére siet. A mentés után az Uralkodó szuverén döntést hoz: az eredeti iránnyal pont ellentétesen haladnak tovább. Kárpátia tehát megfordul, elfordul a múlt árnyaitól, és immár maga is az új világba igyekszik. Folytatódik az átkelés a nagy vízen az új világba - Új emberekkel.
Az út nagyjából szimmetrikus: körülbelül annyi idő telik el az átkelés kezdetétől a katasztrófáig, mint a továbbindulástól az érkezésig. Középen a katasztrófa, mint szinguláris pont. Az eseményeket világidőre átszámolva az időpontok történelmi távlatba kerülnek.
A történet több síkon zajlik. Első, "kézenfekvő" szintje a történelem, az események egymásutánisága. A második a lélek beavatásáról szól. A harmadik sík a szellemtörténeté, végül a legmagasabb szint a Teremtő tervének kinyilatkoztatása. Ezek együtt nyilvánulnak meg a valóságban, így együtt jelennek meg az írásban is.
Ez az időszak az emberiség sötét éjszakája, beavatása és újjászületése; történetének legválságosabb és legintenzívebb kora. Vissza