Költőnk és Kora Fotóalbum

Előszó

Kötetünket a költő születésének centenáriumán, a József Attila Emlékév tiszteletére jelentettük meg.
A korszerű irodalomtudomány évtizedek óta messze eltávolodott a művek pusztán életrajzi és történelmi-társadalmi vonatkozású magyarázatától, s elemző figyelmét a szöveg struktúrájára, nyelvi megalkotottságára és a befogadás szempontjaira fordította. E nagyon is szükséges tapasztalatok birtokában viszont manapság belátja, hogy a műalkotás megértésének és értelmezésének teljessége felé törekedve nem nélkülözheti a történelmi és életrajzi körülmények számbavételét, az író sorsának emberi dokumentumait sem. József Attila erre- erre is - kiváló példa.
Életműve: élete és műve. Egységben, elválaszthatatlanul. Fotóalbumunk, műfaji jellege szerint, láttatni természetesen csak az élete tényeit és társait képes. De mind a képaláírásokban, mind a költő önképének alakulását bemutató, a képek között olvasható önálló pályarajz-esszében igyekeztünk felvillantani az élet és a mű szoros kapcsolatát. Minden erőszakoltság nélkül tehettük ezt, hiszen köztudott, hogy a költő munkásságában mindvégig, kivált az utolsó évek legnagyobb verseiben mindig és újra felbukkannak egész élete megőrzött vagy úrjateremtett emlékei: a mama, a testvérek, a keserves gyermekkor, az ifjúság, szerelmek, társak, barátok, örömök és sérelmek motívumai.
"Költőnk és Kora": e sokat idézett verscímet írtuk mi is a kötetünkre. A költő arcait sosem látott teljességben mutatjuk be- néhány eddig publikálatlan képen is- a mamába kapaszkodó kisgyermektől és az öcsödi lelenc-iskolástól utolsó napjaiig.
Az első világháború utáni, megcsonkított, gazdasági válságtól és szociális igazságtalanságoktól súlytott ország eszméket vesztett és ordas téveszmékkel fertőzött, baljósan a diktatúrák veszélyövezetei felé sodródó korszakának képi bemutatását nem tartottuk feladatunknak. A költő korát kortársai képével tesszük érzékletessé; nagy számban e nehéz idők nagyszerű irodalmának és kultúrájának ragyogó szellemeivel. Ilyen széleskörű és szinte teljesnek mondható tabló - például a költő valamennyi szerelmét bemutató arcképcsarnok - most jelenik meg először.
Az itt látható fényképek túlnyomó többsége amatőr felvétel. Sok a megsárgult, kifakult, gyűrött kép, de e hátránynál nagyobb az előny: a háttér, az életmód, "a valóság" a figyelmes szemlélő előtt hitelesebben mutatkozik meg így, mint a műtermi kompozíciókon.
Úgy gondoljuk, hogy ez a képekben elmondott élettörténet nagy élményt és örömet szerez azoknak, akik szeretik József Attila verseit. S múlhatatlanul szükséges kézikönyve lesz tanulóknak és tanároknak, akik érteni és megértetni szándékoznak költészetét, amely jelentőségében a költő halála óta eltelt majd hét évtized alatt semennyit nem csökkent, sőt, korszerűbb és aktuálisabb, mint valaha. Tehát halhatatlanságában: a "mi-költőnk". Vissza