Költőállomás

Előszó

Hagyományosan versolvasó nép vagyunk, és ez jó, mondom irodalmárként. Egy verseskötet átlagos példányszáma nyolcszáz és ezer körül mozog, és ez nem jó, mondom kiadóként. Ha a költészet visszaszorul, baj van, vonom le a következtetést, hogy össze ne vesszek egymással. Mert a versbe sűrített tapasztalat semmilyen más eszközzel nem pótolható. Szükség van rá a világ megértéséhez, és egy kulturális közösség - például egy nemzet - önazonosságának megfogalmazásához.
A statisztikák szerint nemcsak a verseskötetek száma, hanem a szépirodalmi könyveket olvasók száma is csökken, ráadásul elsősorban a legfiatalabbak között. Persze az irodalom fogyasztása és a versolvasás nem egyenlő a nyomtatott könyvek példányszámával, hiszen a legfiatalabbak már eleve a digitális betűt tekintik elsődlegesnek, és az interneten fogyasztott irodalmi szövegeket nem méri a statisztika. Ha pedig elmegyünk egy slam poetry estre vagy egy olyan rendezvényre, ahol kortárs zenészek és kortárs költők együtt lépnek fel, visszatérhet az optimizmusunk. Ott ugyanis fiatalok tömegei állnak sorba azért, hogy versszövegekkel találkozzanak.
A versek és az olvasók tehát keresik egymást, nekünk, könyvkiadóknak, pedagógusoknak, kultúraszervezőknek már csak az a dolgunk, hogy segítsünk abban, hogy az egymásra találás sikeres legyen. Ezért is hirdettük meg 2015 tavaszán középiskolások számára a Költőállomás címet viselő pályázatot. Aki középiskolásként rendszeresen olvas költészetet, az felnőttkorában sem hagy fel ezzel a szokásával. Aki pedig nemcsak olvas, hanem ír is verseket, annak egész későbbi életében fontos kapaszkodót jelent majd az irodalom. Vissza