Fülszöveg
A Csokonai kritikai kiadás első verseskötete (Költemények 1. 1785-1790), azon túl, hogy a költő valamennyi verses, prózai, drámai munkájának kéziratát is leltározza, s bevezetés a Csokonai-textológiába és -kiadástörténetbe, lényegében a diák költő iskolai poézisét öleli fel, a kollégiumi poézisórák magyar és latin nyelvű versgyakorlatait elsősorban. Ehhez csatlakoznak a poétái osztályt követő években írt újabb versek, amelyek többnyire még a hagyományos iskolai tárgykörben mozognak, ha feldolgozásmódjuk már nagy eredetiségről tanúskodik is (mint pl. a Czigány, a Constantzinápolly stb.). A kötetzáró utolsó évben, 1790-ben pedig már néhány saját tárgyválasztású, az időszerű közéleti, politikai események ihlette költemény is megszületik (Egy magyar gavallér, A Párt Ütő, Belgrádra stb.).
Ettől fogva ezen a nyomon halad tovább Csokonai költészete: két nagyobb lélegzetű szatirikus verse, Az istenek osztozása és a Békaegérhartz (amelyek szövege itt jelenik meg először teljes...
Tovább
Fülszöveg
A Csokonai kritikai kiadás első verseskötete (Költemények 1. 1785-1790), azon túl, hogy a költő valamennyi verses, prózai, drámai munkájának kéziratát is leltározza, s bevezetés a Csokonai-textológiába és -kiadástörténetbe, lényegében a diák költő iskolai poézisét öleli fel, a kollégiumi poézisórák magyar és latin nyelvű versgyakorlatait elsősorban. Ehhez csatlakoznak a poétái osztályt követő években írt újabb versek, amelyek többnyire még a hagyományos iskolai tárgykörben mozognak, ha feldolgozásmódjuk már nagy eredetiségről tanúskodik is (mint pl. a Czigány, a Constantzinápolly stb.). A kötetzáró utolsó évben, 1790-ben pedig már néhány saját tárgyválasztású, az időszerű közéleti, politikai események ihlette költemény is megszületik (Egy magyar gavallér, A Párt Ütő, Belgrádra stb.).
Ettől fogva ezen a nyomon halad tovább Csokonai költészete: két nagyobb lélegzetű szatirikus verse, Az istenek osztozása és a Békaegérhartz (amelyek szövege itt jelenik meg először teljes hitelességgel, politikai célzásai tisztázásával) már teljes fegyverzetben mutatja a politikai, közéleti érdeklődésű, eleven szatírai vénájú ifjú költőt.
Csokonai iskolai poézistől elszakadó költészetének másik ága, egyéni lírája - szerelmi dalköltészete, bordalai - pedig a magyar dalhagyománynak s mesterének, Kazinczynak és az akkor megízlelt olasz nyelvnek és költészetnek hatására alakul. Kazinczy 1792-ben már azzal biztatta, hogy fölveszi verseit a Heliconi virágok című gyűjteményébe, s ez arra ösztönözte a debreceni diákköltőt, hogy egy kis lírai kötetet állítson össze műveiből. Ennek, első saját tervezésű lírai kötetének tisztázata is ránk maradt, A' vidám természetű poéta nyitányával s Az én Életem című nagy filozofikus záróverssel, amely mindeddig ismeretlen volt a kutatás s a közönség előtt: itt jelenik meg először a mű fölfedezőjének - e kötet sajtó alá rendezőjének - részletes tárgyi, életrajzi magyarázataival.
A Költemények szerkesztés alatt levő 3. kötete a költő 1794-1769-ban írt, csaknem száz versét tartalmazza, köztük olyan nagy bölcselő költeményeket, mint Az Estve, Az Álom, a Konstantzinápoly s A' Milton' Elvesztett Paraditsomáról - amely szintén itt jelenik meg majd először kötetben, a hitelességét bizonyító részletes jegyzetekkel és magyarázatokkal.
Vissza