Zsöllyerablét

Fülszöveg

ötven éve van jelen írásaival a magyar színházi életben Koltai Tannás. Az ötven év terméséből válogatott munkái olvasása közben a színház iránt érdeklődő olvasó nehezen tudja eldönteni, mi gyönyörködteti jobban: az írások tárgyát képező művek, alkotók, előadások értő és érzékletes megjelenítése vagy a mögöttük felsejlő színházi eszmény kirajzolódása, a megvalósult műalkotás éles szemű megfigyelése vagy a szembesítés a jó színház eszményével. A kritikus maga kalauzolja végig olvasóját az életmű legfontosabb írásainak sűrű közegében, és mai szemmel megfogalmazott kísérő kommentárjai regényszerűen izgalmas, összefüggő elbeszéléssé teszik a könyvet, visszamenőleg megmutatva azt is, mi volt - és mi van - a színházi, a kritikusi, az írói kulisszák mögött.
iT—r
így tehát én tőled nemcsak két mélyre leásó elemzést kaptam (ami kritikai életünkben oly ritka), hanem (bár utólagosan) perdöntő érveket álláspontom igazolására. Miközben tiszta logikával vitted keresztül elemzésedet, olyan... Tovább

Fülszöveg

ötven éve van jelen írásaival a magyar színházi életben Koltai Tannás. Az ötven év terméséből válogatott munkái olvasása közben a színház iránt érdeklődő olvasó nehezen tudja eldönteni, mi gyönyörködteti jobban: az írások tárgyát képező művek, alkotók, előadások értő és érzékletes megjelenítése vagy a mögöttük felsejlő színházi eszmény kirajzolódása, a megvalósult műalkotás éles szemű megfigyelése vagy a szembesítés a jó színház eszményével. A kritikus maga kalauzolja végig olvasóját az életmű legfontosabb írásainak sűrű közegében, és mai szemmel megfogalmazott kísérő kommentárjai regényszerűen izgalmas, összefüggő elbeszéléssé teszik a könyvet, visszamenőleg megmutatva azt is, mi volt - és mi van - a színházi, a kritikusi, az írói kulisszák mögött.
iT—r
így tehát én tőled nemcsak két mélyre leásó elemzést kaptam (ami kritikai életünkben oly ritka), hanem (bár utólagosan) perdöntő érveket álláspontom igazolására. Miközben tiszta logikával vitted keresztül elemzésedet, olyan megállapításokig jutottál, amelyeknek érvényességét én csak éreztem, de kifejteni nem tudtam. Azt hiszem, ez a legtöbb, amit egy író az esztétikától remélhet.
Örkény István
Kedves Koltai Tamás, ismeretlenül is köszönöm a „Győzelem"-ről írott kritikádat. Ritkán olvasható ennyire átérző írás. Jólesett, köszönöm!
Latinovits Zoltán
Koltai bámulatosan önazonos. Harcias és tudásszomjas egyszerre, ítélkezésében mindig tettenérhető értékrendszere, Salzburg, Bayreuth, Bécs rendszeres úti célja, tudja mérni a kintit az ittenihez, a világot a nemzethez, az operát a színházhoz, a mozgékonyt a megdermedthez; kereső ember, aki szubjektivitásának paramétereit nem rejti el az olvasó elől, konfliktusokat felvállaló ember, aki képes a mai egyszerre kényes és otromba helyzetben minden fontos színházi kérdéshez hangsúlyosan, irányadóként hozzászólni, ily módon megnevezhetővé tesz problémákat, mert sorsként éli át a színházat, s nem hiszi magát tévedhetetlennek. Forgách András Vissza