Kolozsvár vonzásában

Előszó

A Házsongárddal kezdődött. A közelében laktam. A családi sírok száz évre visszamenőleg tükrözték a múltat. Aztán egy hanthoz szinte naponta kisétáltam, s közben mind jobban megismertem a sírkertet. Néha a megszokott útvonaltól is eltértem. Érdeklődéssel olvasgattam a feliratokat. Egy nagybácsi tudatosította bennem, hogy a város történelemkönyve a temető. Szakirodalma van. Már egyetemi hallgatóként, miközben irodalomkutatásra adtam a fejem, egyre többször találkoztam a Házsongárd, s közvetve szülővárosom szellemével. Egy tanár biztatása kellett, hogy az 1970-es évek elején megszülessen az első, sírkertről szóló dolgozatom. A sírkerten át ismertem meg a város múltját, hisz nagyjai - kevés kivétellel - oda tértek megpihenni.
Tanári kötelezettségeim mellett évtizedeken át inkább irodalomtörténeti dolgozatokat írtam, köteteket állítottam össze. A művelődéstörténet, a helytörténet legfeljebb utalásokban jelentkezhetett. Főleg a magyar vonatkozásokra volt kényes a cenzúra. Annál gyakrabban kértek fel városi és temetői séták vezetésére, néha még angol nyelvű kalauzolásra is.
1990 után megváltozott a helyzet. Múltunk, művelődési hagyományaink tudatosítása egyszerre elsőrendű feladattá vált. Hihetetlennek tűnt, hogy bármit meg lehet írni. S jöttek a felkérések. Városismertető kalauz, temetőt bemutató kötet, évfordulós emlékkönyvekbe tanulmányok összeállítására biztattak. Asztalfiókomból is előkerültek közöletlen dolgozataim, s a megírt lexikon-szócikkek tanulmányokká kerekedtek.
E kötet anyaga jórészt ünnepi alkalmakra írt összegzés, megemlékezés, illetve a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon számára írt szócikk anyagának kibontott változata. Közös bennük, hogy mind Kolozsvárhoz kötődnek, s mindegyik megírását könyvtári vagy éppen levéltári kutatómunka előzte meg. Nem egy esetben érdekelt személyeket, szemtanúkat, rokonokat is felkutattam egy-egy esemény, életrajzi mozzanat tisztázásához. Vissza