Kolontó

Előszó

Részlet a könyvből:
- Emberek, etetni!
Öreg Torma Mihály béresgazda ébreszti a béreseket. Rekedt, elnyújtott kiáltás ijesztő reménytelenséggel semmisül meg a nagy csendben: nincs eredménye. Így van ez nap, mint nap. Az ököristálló végében az eresz alatt lógó, kiszolgált ekevason, - melynek hangja a félrevert harangokéra emlékeztet - járomszöggel már elkongatta a hajnali két órát, a béresek azonban nem akarják meghallgatni, nyugodtan alszanak tovább. Vissza

Fülszöveg

A néma forradalom és A kivándorlás írója nem ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt. Első két könyvében a magyarság sorskérdéseivel és a parasztság helyzetével foglalkozott. Új könyve: Kolontó társadalmi regény. Főhőse, Takács Endre elvégzi az egyetemet és lemegy az Alföldre egy uradalomba gyakornoknak. Fiatal és idealista. Mindent szépnek és jónak lát, de amikor kitárul előtt a zárt világ, megdöbbenve veszi észre, hogy ő nem jó helyen áll. Egy darabig küszködik önmagával és viaskodik a problémákkal s végül levonja a konzekvenciákat és egy cséplési sztrájknál a munkásoknak ad igazat. Az uralmat emiatt el kell hagynia és amint végigkocsizik az Alföldön, felszabadultnak érzi magát és lelkesedve gondol arra, hogy van még számára munka, mert annyi itt a teendő...
Kovács Imre bátran nyúl a témához. Regényeiben hatalmas keresztmetszetet ad a tiszántúli társadalomról. Kártyázó grófok, céltvesztett középosztály, elégedetlenkedő parasztok és lázongó munkások feszítik a kereteket. Biztos kézzel ábrázolja az egyes társadalmi osztályokat és képviselőiket. Különösen érdekes része a könyvnek, amit az uradalmak belső életéről mond el, mert ilyen keményen még nem írták meg a puszták népének sorsát.
Mindenkinek el kell olvasni ezt a könyvet, mert ilyen őszintén és ilyen bátran a magyar társadalom és a magyar sorskérdések még nem tárultak fel az olvasó előtt. Sokat fognak beszélni erről a könyvről: támadják majd és védik, de azt letagadni nem lehet, hogy tett ez a könyv; egy meg nem alkuvó írónak a tanuvallomása. Vissza