Megy a csiga hazafelé (dedikált példány)

Előszó

Ismered a világ legrövidebb viccét? így hangzik: megy a csiga hazafelé. Sok barátom nehezen érti meg a poént, és várja a folytatást. Néhány másodperc múlva aztán annál nagyobbat nevetnek, amikor végiggondolják, hogy hiszen a csiga a házában lakik (tudálékosoknak külön figyelmeztetés: nem meztelen csigáról van szó!), és ezért nem is mehet „hazafelé", hiszen mindenütt otthon van.
Valahogy így vagyunk ezzel mindnyájan. Megyünk az utunkon, az élet útján „hazafelé", és csak ritkán vesszük észre, hogy ahová igyekszünk, az már ott van velünk. Elindulunk valahonnan, hogy elérjünk valahová, miközben gyakran elfelejtjük, hogy a lényeg nem az, hogy honnan indultunk vagy hogy hová érkezünk, hanem maga az út, amit bejárunk. Az út pedig hol sima, hol göröngyös, hol lejt, hol pedig emelkedik.
A Bolond a tarot-ban végigjárja az élet összes stációját, hogy végül ugyanoda érjen vissza, ahonnan elindult. Talán ezért bolond. Azt azonban minden meseolvasó és -értő ember tudja, hogy gyakran a bolond a legnagyobb bölcs. Jelen esetben is, hiszen a bolond nagyon jól tudja, hogy vándorlásának lényege nem a kiindulás és a végcél. Amennyiben így volna, életének csupán annyi jelentése volna, mint amennyi egy sírkövön áll: két évszám. A bolond nagyon jól tudja, hogy a titok a két évszám közötti apró vízszintes vonalban rejlik. Az maga az Élet. Az Út, a Tapasztalat a lényeg. A bolond a jelenben él. Megéli a jelent, ezért mindenütt otthon van. Mint a csiga. Vissza