Kollár György

Előszó

1992 tavaszán véglegesen megszakadt, visszafordíthatatlanul lezárult egy mérhetetlen intenzitással megélt, s talán ezért is rövidre szabott festőművészpálya; Kollár György fiatalon, alkotóereje teljében - negyvenkét évesen - a kiszámíthatatlanul, váratlanul rátört betegségroham következtében meghalt. Az életút, a festői munkásság feltérképezése során egy ellentmondásokkal terhelt, bonyolult korszakra kell visszatekintenünk: Kollár György 1950-ben született - ikertestvére, István is művésszé vált, fotográfusi munkássága révén lett ismert -, és 1992-ben hunyt el, s így a hetvenes-nyolcvanas évek magyarországi kulturális feltétel- és viszonyrendszere, művészete, művészeti élete teremtett kereteket munkálkodásának - e festő számára ekkor adattak meg az aktív alkotómunka, a bemutatkozás, a nyilvánosság előtti szereplés lehetőségei -, amely korántsem volt tiszta, könnyen átlátható, logikusan funkcionáló közeg. Az árnyalt kép megrajzolása megköveteli, hogy vizsgálati szempontjainkat a közelebbi és a távolabbi környezet adottságait, feltételrendszereit együttesen mérlegelve érvényesítsük: Kollár György számára meghatározó jelentőségű volt szülővárosa, Esztergom, valamint a kissé tágabb élettér, Komárom, illetve Komárom-Esztergom megye művészeti élete, s mindezeken túl a vásárhelyi művészetközösség, később pedig a budapesti - elsősorban a Fiatal Képzőművészek Stúdiója által összefogott -, a hetvenes években fellépő művészcsapat munkálkodása, működése. Vissza