Előszó
Részlet a könyvből:
- Hé fiú, ébredj már!... - A hórihorgas, nagyorrú John Canty megcsóválta a fejét. - Hát az biztos, hogy ilyen lusta fickót se láttam még! No, de majd segítünk a baján!...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
- Hé fiú, ébredj már!... - A hórihorgas, nagyorrú John Canty megcsóválta a fejét. - Hát az biztos, hogy ilyen lusta fickót se láttam még! No, de majd segítünk a baján!
Sovány, sápadtarcú asszony emelkedett föl a szoba sarkába dobált szalmakupacokról. - Ó, John, ne bántsd szegényt! Hadd aludjon még egy kicsit, úgyis olyan gyönge!
John Canty megállt a szoba közepén, mint akit valami meglepetés ért.
- Mit beszélsz? Hogy ne bántsam!? Szóval hagyjam aludni a nagyságos fiatalurat! Lopja a napot! Te rontod el, te kényezteted!...
Az asszony felsóhajtott. - Kényeztetem, Istenem ...! Hiszen tegnap még vacsorát se kapott!
- Persze, hogy nem kapott! - mondta a férfi. - Ha nem dolgozik, ne is egyék! Mennyit hozott tegnap haza? Erre felelj! Egy fillért se, ez az igazság! Egész nap csavargott, meg játszott, ahelyett, hogy koldult volna!...
- Hisz még oly fiatal... !
John Canty összevonta szemöldökét. - Fiatal? No, szépen vagyunk! Akkor hát talán nem is kell neki dolgozni?! Én az ő korában!...- Legyintett. - Az egész külváros tudta, hogy John Cantynak vannak a legfürgébb ujjai!
Vissza