Kölcsey művészetelméleti fejtegetései a rendszeres művészetfilozófia szempontjából

Előszó

A legújabbkori filozófia az a megismerése, hogy a szép a görög filozófia idejétől megillető, sőt olykor egyoldalúan túlzott figyelemben részesített másik két ősértékkel: az igazzal és jóval egyenrangú, egyszersmind a szépség és annak a teremtett szellemnek alkotásaiban való megjelenésének, a művészetnek autonómiáját is eredményezte. Ez a tény a művészetek elméletét kiszabadította a szaktudományok szűkebb köréből véglegesen feleslegessé téve a félreérthető és a fogalmi tartalmat elhomályosító esztetika elnevezést és a széptant a tárgyánál fogva megillető helyre: a filozófiai értéktudományok körébe emelte mint művészetfilozófiát.
Ismeretes igazság, hogy a filozófia mint az egész teremtett szellemi és anyagi világ átfogóan egységes képe csak rendszerben jelent értéket. Kölcsey Ferenc széptani műveivel foglalkozva, áttekintést és értékelést csak úgy véljük nyerhetni, ha - minthogy írónk alább ismertetendő körülményeknél fogva ebbeli nézeteit rendszerbe írásban nem foglalta - az elszórt megjegyzések, kisebb tanulmányok értelméből és művészetfilozófiai állásfoglalását spontán sugárzó szelleméből ezt a rendszert rekonstruáljuk. Rekonstruáljuk, mert meggyőződésünk, hogy művészetelméleti munkássága egy ilyen benne valóságként ható - ha le nem is rögzített - rendszer nélkül nem alakulhatott volna ki. De e negatív igazoláskísérlet mellett mint pozitív bizonyítékra hivatkozunk idevonatkozó műveire és megjegyzéseire, amelyek - amennyiben sikerül a fogyatékos terminológia és a rendszerezés meg nem kísérlése folytán keletkezett hibákat és nehézségeket nem anakronisztikus szigorral megbírálni - hasonlóan egy benne létező és ható művészetfilozófiai rendszerre engednek következtetni. Vissza