Koktél és bakelit

Fülszöveg

Bé - ol - dalok. Talán elkésett versek ezek is, harminc körül nézve szembe a tizen- és huszonévesen történtekkel.
Az akkor fontosnak érzett, majd valamiért túl sokáig is megmaradt miértekkel, átúszva az emlékezés folyton fel-merúlő kételyein. De talán be is kellett érnie mindennek: mintha csak meg kellett volna várnia, hogy ennyi legyen. Hogy maga mögött hagyva helyükre tehessen pár szétszórt dolgot, elkapott érzeteket, számba vehesse egykori kocsmáit, elhagyott helyeit, múzsáit, sérüléseit, mindezt itallapok és dalok mentén bolyongva. Ahogy megélte az újabb meg újabb kamaszkorait, körkörösen haladva az összemosódó életszakaszai körül, akár egy lemezen. Visszanézni az útra, amit többnyire egyedül kellett megtennie, a homokhátsági biztos rejtekéből az ismeretlenbe ballagva, a nagyvárosokban talált csalódásokért és felemás örömökért. Mondják, hogy sok folyadékra van szüksége a testnek, hát sorra vett sokféle folyadékot is visszamerengve, a különféle felivott kotyvalékaitól kezdve,... Tovább

Fülszöveg

Bé - ol - dalok. Talán elkésett versek ezek is, harminc körül nézve szembe a tizen- és huszonévesen történtekkel.
Az akkor fontosnak érzett, majd valamiért túl sokáig is megmaradt miértekkel, átúszva az emlékezés folyton fel-merúlő kételyein. De talán be is kellett érnie mindennek: mintha csak meg kellett volna várnia, hogy ennyi legyen. Hogy maga mögött hagyva helyükre tehessen pár szétszórt dolgot, elkapott érzeteket, számba vehesse egykori kocsmáit, elhagyott helyeit, múzsáit, sérüléseit, mindezt itallapok és dalok mentén bolyongva. Ahogy megélte az újabb meg újabb kamaszkorait, körkörösen haladva az összemosódó életszakaszai körül, akár egy lemezen. Visszanézni az útra, amit többnyire egyedül kellett megtennie, a homokhátsági biztos rejtekéből az ismeretlenbe ballagva, a nagyvárosokban talált csalódásokért és felemás örömökért. Mondják, hogy sok folyadékra van szüksége a testnek, hát sorra vett sokféle folyadékot is visszamerengve, a különféle felivott kotyvalékaitól kezdve, a városait átszelő folyóin át, a véges idő keserű hullámzásaiig. Néha túlhúzódott megírnia, mert élte tovább az életét, más kötelességei közt, máshogyan, és csak elment az ideje, mert egyszerre volt annyira mindig minden. Néha a képletes múzsa, azaz az íráshoz való kedv is sokáig cserbenhagyta. Néha félt is tovább írni őket, kutakodni a múltban, felhozni olyanokat, amiket rég elfelejtene. Aztán ironikusan akkoriban fejezte be, amikor a kocsmáktól hónapokra minden-, kinek meg kellett válnia a világon, majd szépen lassan visszakapnia. Kicsit alkoholterápia, kicsit a lelkére is öngyógyítás. Kicsit kapuzárási pánik is, korszakhatárt húzva magának, maga mögé zárni, ami már úgyse változhat. Kicsit gyónás is, mert a megmaradt jók mellett sok sajnálni és szégyellni valót lenne kibeszélnie, még mindig, jóval a történtek után. Afféle kijóza-nulás is, annyi morcosra-, esre-kelősre- és szomorkásra-vedelés után. Az Összes Dalából néhány kiragadott szerzemény, vagy afféle demók, bootlegek, amiket mélyen hagyott az elzúgott tíz-húsz év, az elmúló mindene.
De főleg talán: örömzene. Vissza