Kökényhúsú ég alatt (dedikált példány)

Fülszöveg

"Az évszázad felén születtem Sopronban, egy klasszikus értelemben vett munkáscsalád első gyermekeként. a sorban két öcsém követett. Édesanyánkat nagyon korán elvesztettük. Apa nevelt föl bennünket - tisztességgel. Első élményeim egyike egy Siemens-típusú rádióhoz köt. Ülünk Édessel a készülék előtt, és hallgatjuk a herceg felszabadult áriáját, aztán az utolsó felvonásban Rigoletto, a púpos, egy zsákot cipel. A librettót anyám meséli, s azóta is hallom magyarázatát: a gazdagok játékaiért mindig a szegények fizettek! Nyolcesztendősen - útravalóként - kaptam ezt a kemény gondolatot.
Középiskolás éveim az ősi, evangélikus líceumhoz, a mai Berzsenyi Gimnáziumhoz kötnek. Sámson Klára magyartanárom, aki a genius loci-t oly hűséggel szolgálta, korán felfedezte zsengéimet. Biztatása, jó szava messze túlmutatott a mai pedagógiai gyakorlaton. Tizenévesen jutottam el a Soproni Fiatalok Művészeti Kollégiumába, amelynek közel másfél évtizedig voltam a tagja. A költészetben a magunk választotta utat "kikövezni" hitem szerint csak a naponta vállalt feladatokkal és kitartó, szorgos munkával lehet. Erre tanítottak atyai mestereim: Csányi László, Jánosy István és Sarkady Sándor. Az előttem járó nemzedékből sokat köszönhetek Kerék Imre, Nagy Gáspár, Cs. Varga István és Serfőző Simon bátorításának, segítő bírálatának. Munkahelyem a "számok birodalma", amelytől fegyelmet és racionalitást tanultam. Főelőadóként dolgozom a Központi Statisztikai Hivatalban."
"Verseiben megkülönböztető jellegű a műgond, a tudatosság, a kötött versforma tradícióinak programos vállalása. Ez utóbbi elszántsága szinte az egész kortárs magyar költészetben is differentia specificá-t jelent, annyira ritka, szinte egyedülálló - különösen Zentai nemzedékében. A kor lenyomatát szeretné versben rögzíteni, a korszólamnak szeretne részesévé válni a maga színváltozatát érvényre juttatva. Költői arcképét a fegyelmezettség, a tudatos megkomponáltság, kimunkálási szándék jellemzi. Zentai Lászlónak nem a jellegvesztés, hanem a megőrzés a célja. Nem a félreállás, elhúzódás, hanem a lehetőség szerinti bekapcsolódás jelenkori irodalmunk vérkeringésébe. Hiszi, hogy tehetségére, szellemi értékteremtő munkájára igény van...
Zentai konkrétságra, tiszta képalkotásra, a gondolat plasztikus megfogalmazására, hibátlan versformákra, jó hangzásra törekszik. Mélyen tiszteli a versformát, jó az arányérzéke. A belső újítás kevésbé látványos, de tartalmas útját járja.
Hármas hűség köti Zentai Lászlót: a soproni lokalitás imponáló történelmi-szellemi öröksége, valamint a tapasztalatként megélt és feladatként értelmezett magyarság- és európaiságtudat igénye. A versírás a napi, történelmi és ontológiai kételyeken való felülemelkedés esélyét ígéri a számára. A szépség, a jóság és az igazság örömére szomjas költő, aki a József Attila-i "munka, szabadság, kenyér s jó szavak" eszményét mélységesen átéli. A folytonosság érdekében újulni és újítani szeretné értékteremtő versvilágát." Vissza