Kokas Ignác festőművész kiállítása

Előszó

Részlet:

Kokas Ignác művészete valamiképpen a múlt és jelen, a hagyomány és invenció, a valóság és álom érintkezését juttatja eszembe. Ezek a kapcsolatok azonban nem annyira a kontinuitás egyszerű képletére, az átmenetek fokozatos skálájára, vagy az ellentétes pólusok felszíni kiegyenlítődésére emlékeztetnek, hanem ugy tűnik, mintha egy igen mély és emberi ellentmondás alakzataiban, szembenálló fogalmak, vagy még inkább érzelmek küzdelmének drámai kifejletében, valamilyen rejtettebb tartományban épülő szintézis formájában öltenének testet.
Némelyik festményén a művészettörténet klasszikus alakjaival és évezredes témáival találkozunk, amelyek minden nehézség nélkül beilleszkedhetnének egy egyetemes ikonográfiába. Másutt viszont hazai vidék, sőt szűkebb hazájának vidéke s a mindennapi élet motivumai tünnek elő. Itt leplezetlen irodalmi remisztenciákat "fedezünk fel, amelyek ismert, vagy néha nem is nagyon ismert szerzőkre utalnak, amott soha nem látott s hírből sem hallott szörnyek és képződmények buknak fel a hasonlíthatatlan fantázia mélyéről; majd furcsa alakzatok, tépett formák, imbolygó árnyak, alaktalan foltok: pihés, szivacsos, korállos, tüskés, burjánzó tömegek következnek, amelyeknek felfogásához már nem elég az értelemre és látásra támaszkodni, hanem szükség van a tapintás, az idegrendszer s az érzelmi központ emlékezőtehetségére is. Vissza