Kohlhaas Mihály

Előszó

Részlet a könyvből:
"A tizenhatodik század dereka táján élt a Havel partján egy Kohlhaas Mihály nevű lócsiszár, egy tanítónak a fia, aki a maga korában a legjóravalóbb s egyúttal a legszörnyűbb emberek közé tartozott. Erre a rendkívüli férfiúra élete harmincadik évéig akár úgy nézhetett volna az ember, mint a jó állampolgár mintaképére. Gazdagsága volt egy faluban, amely még most is az ő nevét viseli, s itt nyugton éldegélt mesterségéből; a gyermekeket, akikkel felesége megajándékozta, istenfélelemben nevelte szorgalomra és tisztességre: egy sem akadt szomszédai között, aki ne élvezte volna jótékonyságát vagy igazságszeretetét: egyszóval, a világnak áldania kellett volna emlékezetét, ha egyik erénye nem hatalmasodik el fölötte. Jogérzete azonban rablóvá és gyilkossá tette.
Egyszer egy falka fiatal lóval, - csupa jóltáplált és ragyogó állat volt, - külső országba kocogott s éppen azon tűnődött, hogyan gyümölcsöztesse a hasznot, amelyre a vásárokon számított, - részint jó gazda módjára majd újabb hasznot hajtó vállalkozásokba fekteti, részint pedig a jelen élvezésére is fordítja, - amikor az Elbához ért és szász területen, egy pompás lovagvár mellett egy sorompót talált, amelyet soha még ezen az úton nem látott. Minthogy éppen viharosan esett, tüstént megállott a lovakkal s a vámőrért kiáltott, aki bosszús képpel hamarosan ki is pillantott az ablakból. A lócsiszár felszólította, hogy tegye szabaddá az utat." Vissza