Utazás a "Kövérség Birodalmában" - 3 db kazettával

Fülszöveg

Az Ametiszt-kazetták útnakindítása
kezdődjön az emlékezéssel: az ametiszt drágakő kékes-lila ragyogása már a dionüszoszi ünnepségek idején fel-feltűnt az asszonyok és féifiak testén vagy borospoharuk mélyén. Azt tartották róla, hogy megvéd a lerészegedéstől, az értelem fényének kialvásától, vagyis: igen hatásos az anyagba lehúzó mámorok ellen.
Azonban az ametiszt megvéd az értelem hideg racionalitásától is, mert a tomboló és rtMnboló extázisok megfékezésével helyet csinál a halk és finom megérzéseknek.
Az ametiszt az intuitív értelem köve
S vajon, mire van ma nagyobb szükségünk, mint intuitív értelemre? Nem olyan-e a modem ember élete, mint akinek a lelkét két kísértés próbálja cafatokra tépni: egyfelől a hideg, száraz racionalitás, - másfelől a valóságtól elmenekülő mesterséges extázis
Ellentmondás?
Igen, az ember lelke tele van ellentmondásokkal. Biztonságot szeretne, no és kalandokat, hűséget és szabadságot, győzelmet és alázatot, finom ételeket és sovány testet; tudást... Tovább

Fülszöveg

Az Ametiszt-kazetták útnakindítása
kezdődjön az emlékezéssel: az ametiszt drágakő kékes-lila ragyogása már a dionüszoszi ünnepségek idején fel-feltűnt az asszonyok és féifiak testén vagy borospoharuk mélyén. Azt tartották róla, hogy megvéd a lerészegedéstől, az értelem fényének kialvásától, vagyis: igen hatásos az anyagba lehúzó mámorok ellen.
Azonban az ametiszt megvéd az értelem hideg racionalitásától is, mert a tomboló és rtMnboló extázisok megfékezésével helyet csinál a halk és finom megérzéseknek.
Az ametiszt az intuitív értelem köve
S vajon, mire van ma nagyobb szükségünk, mint intuitív értelemre? Nem olyan-e a modem ember élete, mint akinek a lelkét két kísértés próbálja cafatokra tépni: egyfelől a hideg, száraz racionalitás, - másfelől a valóságtól elmenekülő mesterséges extázis
Ellentmondás?
Igen, az ember lelke tele van ellentmondásokkal. Biztonságot szeretne, no és kalandokat, hűséget és szabadságot, győzelmet és alázatot, finom ételeket és sovány testet; tudást erőfeszítés nélkül, szerelmet féltékenység nélkül, állandóságot unalom nélkül, elvek cseréjét árulás nélkül, életet halál nélkül.
S kihez fordulhat ebben a zűrzavarban?
Az útvesztés és az útkeresés nem betegség, melyet gyógyítani lehet. Eltűntek a régi nagycsaládod is. Már sehol sincsenek a bölcs Mari nénik és a jóságos Malvin nénik, akiknek a vállára borulva el lehetett zokogni: megcsalt az a dög! Mondd, mit tennél az én helyemben? Külön-külön élünk, lehet hogy fizikai közelségben, de egyre növekvő távolság van lélektől lélekig, a társas magányban.
Ma már minden élet annyira egyéni, minden ember annyira „Én", hogy nincs semmiféle általános recept a „problémák megoldására". Aki ilyet igér, az világcsaló! Az embernek önmagáért kell helytállnia itt a földön, önmagának keU megtalálnia a saját üdvösségéhez vezető egyéni útját.
És bár senki sem élhet helyettünk, erőt adhat egy felénk villanó szemhunyorítás, egy integető kéz: „Nem vagy egyedül! Mi is hasonló poklokat járunk!"
Ennyi az, amennyit a kazettáink adni szeretnének.
Amikor az ember nagy bajban van,
könnyen előfordul, hogy életének egész látóhatárát elfedik kínjai, megszűnik számára múlt és jövő, úgy érzi, hogy a vergődés most már mindörökké tart. Ezért aztán nem veszi észre, hogy merre nyílnak a szakadékból kivezető ösvények. Talán ebbe a homályba is bevilágíthat egy-egy kazettánk, amikor forogni kezd.
Ezzel bocsátjuk útjukra az Ametiszt-kazettákat, éljék most már ők is a saját életüket. Hiszen modem világunkban talán nemcsak az embereknek és a könyveknek van sorsuk, hanem a kazettáknak is.
dr. Popper Péter Vissza