Ködvörös golgota csont

Előszó

A Mohácsi Művészeti Társaság a Mohácson élő alkotó művészek társasága. Ép és széparcú embereké. A műpártolók és a szolidaritás hívőinek tradicionális Társasága.
Tradicionálisnak lenni annyit jelent, hogy azt folytatom, ami jó. Mert ami jó, az igaz, ami igaz, az emberi. S ami emberi, az nem átlagos.
Művésznek lenni ma annyit jelent, mint tiszta erkölcsű embernek lenni. Az erkölcshöz a lokalitásnak, az önérdeknek, a hazugságnak nincsen semmilyen köze.
Az erkölcs hit. S mi a hit? A hit a saját arcom.
Jézus Krisztus, István király, egy bolgár pásztor arca. Barátaim tényes arca és Dubrovnik, Makarszka szétvert arca. A kölyök II. Lajos magára hagyott, Csele-patak mosdatta arca.
A törékenység, mint a militarizmus kontrollja.
Színesben álmodunk. Mint ahogyan a Mohácsi Művészeti Társaság első fekete katalógusában publikált képek és szobrok is színesek. Mint képzeletbeli életünk Mediterrán Délen. A világ szívében. A Napfolyó Duna mellett. Mohácson: a Fekete Síkon, összetört, elhantolt csontok fölött. Magyarnak lenni annyit jelent, hogy viselsz valamilyen sebet az arcodon. Nem fáj, csak nyugtalanít. És szüntelenül izzó, mint a szabadság vagy szerelem utáni vágyakozás. Mohács: közös szülőföldünk és közös sebünk a históriai időből, Fűszál karcolja a csillagokat. És csillagok dőlnek a füvek tornyaira. Művésznek lenni Mohácson elsősorban emberi nagyságot és nagyvonalúságot jelent. Mert emberség és nagyság a zsenialitásból jön, a nagyvonalúság pedig a tehetség mérhetetlen gazdagságából. Ezért ajánlom Mohács művészeit Európa más kiállítótermeibe is. Vissza