Ködös lelkek/A pásztorfurulya/Álarcok és csodák

Előszó

Részlet az első műből:

Egy langyos májusi estén Hell Klára, mint az "Éj királynője" lépett újra a közönség elé. Általánosan ismeretes volt az az ok, ami az énekesnőt két hónapon át távol tartotta az operától. Bedenbruck Richárd herceg, március tizenötödikén olyan szerencsétlenül esett le lováról, hogy pár órai kínlódás után, mialatt Klára el sem mozdult oldala mellől, karjaiban meghalt Klára kétségbeesése oly nagy volt, hogy előbb életét, később eszét, és az utolsó pillanatig hangját féltették. Ez az utóbbi aggodalom épen olyan alaptalannak bizonyult, mint az előbbiek. Alikor a közönség' előtt megjelent, ez nagyon barátságosan és várakozással eltelve fogadta, azonban meghitt barátait már az első nagy ária után szerencsekívánatokkal halmozták el a távolabbi ismerősök. A kis Ringeiser Fanny kisasszony piros baba-arca a boldogságtól sugárzott a negyedik emeleti karzaton) és a felső emeleti sorok törzsvendégei helyeslőleg mosolyogtak barátnőjük felé. Mindannyian tudták, hogy bár Fanny csak egy Mariahilfs-utcai paszomántos lánya volt, mégis a kedvelt énekesnő szűkebb köréhez tartozott, tudták, hogy olykor meg volt hiva hozzá ozsonnára és hogy titokban ő is szerette az elhalt herceget. Szünet közben Fanny elbeszélte barátnőinek és barátainak, hogy Klárának Leisenbohg báró adta azt a tanácsot, hogy az "Éj királynőjét" válassza első felléptéül, mert hogy a sötét kosztüm fog legjobban megfelelni hangulatának... Vissza