Holdvilág völgye

Előszó

Ojbarsz óvatosan kapaszkodik föl a meredek hegyoldalon. Kezében íj, oldalán tegez. Hajadonfőtt van, még nem nyírták meg, haját nem fonták a halántékánál gyöngyös varkocsba, még nem esett át az avatáson. De már teljességgel igazi harcosként viselkedik. Ferdemetszésű barna szemét a hegyoldalt borító sűrű bozótra szögezi, madarat les. Övére függesztve már ott csüng egy korai sirály, talán első halászó útján lőtte, amint a meghasadozó jég fölött rikácsolva kereste a zöld síkvizet. Így érte a fiú lövése abban a pillanatban, amikor szinte megállt a levegőben, hogy lecsapjon egy halra. Nyíl fúrta keresztül, tolla szétrebbent, rekedt rikoltással hullott a vízbe s Ojbarsz kutyája, Pejen, a Százszemű, boldog vakkantással vetette magát utána a dermesztő vízbe.
Tavaszelő hava, tob ai első napja van ma. Amint a fiú letekint a mélyben villogó, a jég burka alól most szabaduló Balaton végtelen tükrére, szíve megtelik csiklandó örömmel. Bocskorát vidáman belevágja a bokrok alatt szürkén meghúzódó hóba, majd odább szökken, ahol már a jószagú föld puha, zsíros foltjai kiütköznek s ahol vérszegény kis fűszálak emelgetik vékony ujjaikat a Nap gyér sugárzásában. Itt már gyöngéd fehér hóvirágfejecskék is kandikálnak elő az avarból. Ojbarsz szed egy marokra valót, arcához emeli, szagolgatja.
Nagy nap ez a mai. Ojbarsz édesanyja, Gyöngy, odahaza vajúdik a fából épült gyönyörű asszonyházban. A sirályt is ezért lőtte Ojbarsz. A hóvirágot is ezért szedi. Vissza

Fülszöveg

A Holdvilág völgye második önálló része Kodolányi János hatalmas regénysorozatának, amely Emese álma címen a magyar államalapítás, a magyarság duna-tiszaközi meggyökerezésének küzdelmes korát eleveníti meg. Ez a regény folytatása az Istenek-nek s a zalai település után most a Balaton déli partjára, a somogyi szállásra viszi az olvasót, ahol a kemény, magyar fajtája féltésében türelmetlenebb Tar Szörénd kapgán parancsol.
A regény maga Ojbersz ifjúságának története. Ojbarsz, Tar Szörénd fia nem más, mint Koppány, István király későbbi nagy ellenfele, a pogány magyarság ellenállásának kemény sziklája. Kodolányi a megelevenítő művészet csodálatos erejével varázsolja elénk ezt a zárkózott, szilaj indulatoktól fűtött, szertelen becsvágyú, nagy álmai és halálsejtelmes, misztikus látomások közt vergődő ifjúságot, amelyet korán érlel férfiúvá egy féktelen lángú első szerelem s apjának, Tar Szöréndnek korai halála, aki halálos bosszúnak esik áldozatul Gejza fejedelemmé választásának ünnepségén.
A regény megrázó drámai eseményekben gazdag, de amellett költői szépségű és erejű leírása az egész ősmagyar pogány mitológiának. Az ifjú Ojbarszból táltost akar nevelni apja s ezen a réven ismerkedünk meg a táltosok révüléseivel, az áldozatok és istentiszteletek szertartásaival, a javas gyógyító tudomány babonás titkaival. A halálsejtelmektől kínzott Ojbarszt egyszer a holtak birodalmába is igézi néhány órára a titokzatos táltostudomány, amely örökre eljegyzi az ősi hagyományok szellemével a pogánysághoz makacsul ragaszkodó magyarság jövendő nagy bajvívóját.
A tárgyánál fogva is rendkívül érdekes regény egyébként is eddig talán legművészibb és legmonumentálisabb vonalú alkotása Kodolányinak. Vissza