Kiss Benedek

Előszó

Előszó helyett
Otthon a nyelvben, otthon a versben, otthon a létben
Képi, gondolati egységben fogant, nyelvi erőt sugárzó, koherens szemléletű líravilágot létrehozni olyan hatalmas erőpróba, amire csak minden tekintetben felkészült, tudatosan építkező, integer költői személyiség lehet képes. A biztos formakultúra, a gazdag élményvilág, az imponáló poétikai eszköztár akár kevés is lehet, ha hiányzik a saját úton járás biztonsága, a szuverén világépítés evidenciája és a - szüntelenül - nagy egészre tekintő, teljességelvű gondolkodás ethosza. A nyelvben és formában otthonosan létezni, költőien lakozni csak az tud, aki idejekorán fölismeri saját növéstervét (ha úgy tetszik: transzcendenciáját) és pontosan olvassa önmagát. Az ilyen, valóban integernek tekinthető lírai személyiség tudja a két leginkább megtanulhatatlan dolgot: az arányt és az irányt. Mindez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a költői létformát valaki autentikus módon megélhesse, és a poézis alapmotiváltságát képező, hamleti típusú dilemmákat művészileg érvényes és hiteles módon artikulálni tudja. Ezek a kérdések régtől fogva változatlanok: mennyi valóságot bír el a költészet, és mennyi költészetet bír el a valóság?; illetve elbírom-e én a világot, és elbír-e a világ engem?
Talán ebből is kitűnik, hogy a szó klasszikus értelmében vett költészet mindmáig nagy nehézségeket és veszélyeket rejt magában. Vissza