Ködlovas (dedikált példány)

Fülszöveg

Sándor Iván írja könyvéről:
"Vannak írók, akik már fiatalon megtalálják a hangjukat, és azután csak folytatniuk kell, amit elkezdtek. Én valamikor a negyvenedik évem után jutottam el eddig. Sok mindent írtam korábban: novellát, színdarabokat, kritikát, regényt, tanulmányt. Van, aki éjszaka arra ébred, hogy nyikorog alatt az ágyrugó, és egy pillanat alatt elvonul előtte az, ami azon a napon történt vele. Én úgy vagyok vele, mintha állandóan legalább fél évszázad nyikorogna alattam. Ezt írom meg regényben, esszében. A prózában embereket, sorsokat, helyzeteket, az esszében a még fel nem tárt töréseket "nyikorgó" történelmünkből. Meg a tegnapból, ami lehet ma és holnap is.
Többen, akik elovlasták ennek a regénynek kéziratát, azt kérdezték, a saját életemet írtam-e meg. De ez nem önéletrajzi regény. Máshol születtem, másféle körülmények között nőttem fel, mint regényem hőse, tulajdonképpen másképpen történt meg velem minden, ami ővele. Mégis, azt mondhatom, hogy a bőrömön is éreztem mindazt, amit leírtam. De ennek ezekben a sorokban, ahová írói életrajzot kér a Kiadó, csak annyi a szerepe, hogy a Ködlovas bizonyára fölöslegessé teszi az életesemények részletezését. Öt színdarabomat mutatták be, ez a tizenkettedik kötetem."
"Honnan jövünk? Ikerkérdése ez a "hová jutunk"-nak. De nemcsak ezért hangzik el sűrűn a századvég esztendőiben. Azért is, mert a kor embere izgalommal és zavarral hajol az elmúlt fél évszázad eseményei fölé: mi történt tulajdonképpen? Annyiféle választ kap. És a különböző válaszok eltakarják a lényeget" - mondja Sándor Iván. Írói eszmélése óta makacsul keresi a feleleteket a továbbélő, mert át nem világított múlt és az elfeledett, mert a legfontosabb szembenézéseket nem vállaló jelen kérdéseire.
A szabadságharcban játszódó A futár, a második világháborús A helyszín után most az ötvenes évek tragikus szorítói között játszódó Ködlovas-t veheti kézbe az olvasó. Sándor Iván ebben a regényében legújabb kori történelmünknek azokat a homályos zónáit ábrázolja, amelyekről irodalmunk még alig szólt. A bátorság, az alkotói erkölcs teljesítménye megérlelte a modern próza eszközeinek szuverén használatát, az írói nyelv, a stílus letisztulását.
Sándor Iván a harmincas évektől indítja regényének cselekményét. Történetiség és lélekábrázolás egységével, a személyes lét tragikus sávjainak feltárásával, az ötvenes évek ábrázolásával teljesíti azt a vállalását, amiről így beszél: "Tiszta szóval elmondani a sorsunkat; az író így teheti világosabbá kortársai előtt az élet, a történelem vissza-visszatérő rejtélyeit." Vissza