Háry János kalandozásai Nagyabonytul a Burgváráig - 3 db kazettával

Előszó

Részlet a könyvből:
Kodály Zoltán (1882-1967) „Háry"-ja, teljes címén „Háry János kalandozásai Nagyabonytul a Burgváráig" Op. 15 - a XX. századi zenés színpad egyik legeredetibb, sok tekintetben rendhagyó jelensége. Ragyogó derűt, humort, burleszk elemeket sző át lírával, délcegen rátarti „legényes" hangot, verbunkos táncritmusokat és népdalokat groteszkbe hajló iróniával. Különleges helyét századunk zenéjében részben az adja, hogy már első hallásra is érthető, maradéktalanul élvezhető, s tömörsége mellett is könnyed; látszólag felhőtlen mondanivalóját magától értetődő világossággal, a természetes gesztusok biztonságával fejezi ki. A téma külső burka egy öreg magyar paraszt meséje katonakorának hihetetlen, soha végbe nem vitt hőstetteiről. Mégis, kezdettől sejtjük, hogy ennél sokkal többről szól. A kitűnő angol zenetörténész, Edward J. Dent a lényegre tapintott, amikor az ősbemutató (1926. október 16., Budapest) után jó évtizeddel, az egyik előadás megtekintése után azt írta, hogy a Háry: enigma (rejtvény), amit megérteni könnyű, megfejteni nehéz. Tréfa, szatíra, mélyebb értelem - és mindez egyszerre. Ha ezt az „enigmát", a benne rejlő mélyebb értelmet meg akarjuk fejteni, azt a logikát kell kitapintanunk, amely Kodály zenés színpadának legfőbb mozgatója. Ez a művészet ugyanis rokontalan jelenség a XX. századi zenés színpad történetében; analógiák segítségével nem közelíthető meg. Igazi kelet-európai jelenség, amely csak az adott zenetörténeti pillanatban és csak Magyarországon jöhetett létre, de a legkevésbé sem esik távol attól, amit „általánosan emberinek" tekintünk. A „Háry János" épp úgy magán viseli keletkezésének történelmi és személyes meghatározottságát, mint a zenés színpad minden értéke, beleértve a legnagyobbakat. Kodály színpadi termése három kompozícióból áll: „Háry János" (1925-27, kisebb kiegészítések 1951), a „Székely fonó" (első változat 1924, teljes forma . 1932) és a késői „Czinka Panna" (1947-48, ez nemcsak kiadatlan, de befejezettnek sem tekinthető). Műfaji értelemben egyik sem opera. Vissza