Kodály Zoltán-emlékév

Előszó

Még féléves sem volt Kodály Frigyes és Jaloveczky Paulina második gyermeke, amikor a vasúti tisztviselő családfőt Szobra helyezték. Idegenként nézelődött Kodály Zoltán szülővárosa utcáin, amikor érettségiző diákként meglátogatta Kecskemétet. Csupán egy anyakönyvi bejegyzés tanúsítaná idetartozását, ha a sors számára is olyan rövid időt engedélyezett volna, mint Katona Józsefnek. Negyvenéves koráig a nevét sem említették a helybeli újságok. (A fővárosiak is ritkán.) A hajdani kecskeméti főbíró zsoltárától ihletett Psalmus Hungaricus bemutatása után ismerték el szélesebb körben, hogy ,,összefoglaló, kultúrákat magába ölelő költészete szinte csodával határos". Egy hónap múlva annak a hegedűművész-tanítványnak a koncertjén hangzott föl szülővárosában először Kodály-mű, aki később több kórusművének zseniális karmestereként kivívta tanára őszinte elismerését és a tomboló sikerű hangversenyekkel a megkezdett út folytatására ösztönözte a zeneszerzőt. A második kecskeméti iskolaközi koncert arról győzte meg a felnőttként, művészként először éppen a daloló fiatalok ünnepére hazajövő muzsikust, hogy Kecskeméten az elsők között értették meg törekvéseit, céljait. Kívánságára utcai éneklésekkel, zenei határjárásokkal, újabb, felejthetetlen ősbemutatókkal folytatódott a példaadás, erősödött a város és nagy szülötte közti kapcsolat. Vissza