Kodály Zoltán 1882-1967

Előszó

f Az emberlét értelme a remény. Pedig a létezés dolgai nem sugározzák a reményt A tárgyak, dolgok, jelek, anyagok alakzatok, erők, állapotok és jelenések. A szikkadások és burjánzások, átalakulások és megvalósulások léte csak szolgálat a szenvedéstelen szenvedélyben, a világakaratban, csak szolgálatilag van, remény-nélkülien. Mégis a létezés bizalma: a remény. Emberlétünk bizalma. Legalábbis erkölcsileg. és van-e reménynek szebb bizalma, mint a zene?A jóra szép erkölcsi akaratban!Mert minden zene: hit! A remény hite a megmaradásért. Mert a valóság minden formájában és módozatában ott a zene: az anyagiban, s az erkölcsiben is. Az ember alatti, s így ember előtti nem erkölcsi világ rejtelme természetében is ott a zene, csak önmagának öntudatlanul. Mert zene minden: az ásvány, a kő, az elektronok zártan kevély pályamozgása, az atommag-rezgés, az elemi részecskék időszál-útja, a növény, a víz, a rovar, a bogár, a madár, az állat, a tűz, az energia-mezők és tér-rácsok dolgozó magánya: életével és mozgása szégyentelenségével: a zene. A megvalósultság hite. S mert zordabb időket is megéltünk már mint Vörösmarty Mihály, keményebb és agy-fosztóbb, elmegyötrőbb történelem-teleket, mint Kemény Zsigmond: jogunk nincs azt üvölteni, nincsen jogunk szívünkkel az motyogni: „Nincsen remény." Szívünk emberisége nem őszülhet meg a reménytelenség világketrecében makogva, csillagtalan reménytelenség-ablakban kuporogva. Erkölcsi kötelességünk a remény: nekünk, embereknek, nekünk, emberiségnek. És ki tudta ezt jobban és ki tudta ezt pontosabban, mint az ember tudatos zenéjét tudatosan megalkotó, a zenét a hangból és a látszat-némaságból végzete hitével kivarázsoló akarat: a Zenész! Mint a lángelme-erkölcsű, hózápor-tisztaságú, sejtelem-szigorúságú, történelem-okos zenésze emberiségszázadunk, magyar huszadik századunknak: Kodály Zoltán, az 1882-ben, száz éve született, öt ünnepeljük most, Kodály Zoltánt. Az ö ünnepe ez az év: Kodály Zoltáné! Az ünnep nem kötelesség. Az ünnep: öröm! Mint gyermekkorunk anyaemlő-illatú, bölcső-szagú, égő foszforpillantású karácsonya, mint húsvét virágdüh-sírja fölött a grünewaldi fénydiadal megváltás-lebegés. Aranyszigor-tűzremény. A második megvalósulás. A szerelemárnyékú beteljesedés. Kodály Zoltán is az volt: áhitat, szigor, gyógyítás, büntetés, szégyen, vágy, szomorúság, dicsőség, beteljesülés, hódítás, szerelem, hódolat, szolgálat és munka. Fékezhetetlen szorgalom és kegyetlen tapintat. Vissza