Kodály művelődéspolitikai koncepciója

Előszó

Kodály Zoltán művelődéspolitikai koncepciójának mibenlétéről, gondolom, kevés újat lehetne elmondani: mindannyian ismerjük programját, tételeit. Mindezidáig hiányzik azonban a történelmi értékelés: a koncepció elhelyezése az eszmék nemzetközi fejlődésében.
Nem egyszerűen arra gondolok, hogy ki találta fel a szolfézst, vagy hogy melyik országban ki mikor kezdett népdalgyűjtéssel foglalkozni. Ezek is fontos történeti kérdések, de most nem a részletekről, hanem az egészről szeretnék beszélni, a koncepció lényegéről.
Mindenekelőtt arról a szoros, s eleddig még nem eléggé hangsúlyozott összefüggésről, ami a széleskörű zenei nevelés programja, és az ún. korai vagy kritikai-utópista szocialisták között fennáll.
A kifejezés rögtön magyarázatra szorul. Nálunk inkább csak utópista szocialistákat szoktak emlegetni, de az újabb irodalomban az utópista elnevezést, a hozzá tapadt, s a köznyelvben a fantasztával egyenlő jelentése miatt, egyre inkább felváltja a korai, vagy - A Kommunista Kiáltvány nyomán - a kritikai jelző. Az úgynevezett "utópista szocialisták" ugyanis korántsem abban az értelemben voltak utópisták,ahogy a szó mai használata alapján hinni lehetne róluk. Nem voltak talajtalan ábrándozók, akik pusztán kalandos elképzelésekkel járultak volna hozzá a társadalmi eszmék fejlődéséhez. Ellenkezőleg: igen sok kérdésben éppen a reális társadalmi helyzet és a valóságos társadalmi fejlődés éles felismerése jellemzi őket. Igaz, hogy a felismerés gyakran maradt homályos, még kevésbé tudták megnevezni azt az erőt, amely a társadalom fejlődését az általuk megrajzolt irányba viheti előre. Vissza