Kodály emlékkiállítás

Előszó

Kodály Zoltán életútja küzdelmes volt. Zenéjét sokáig nem értékelték, nem értették. S mily ellentéte a sorsnak! Aligha akad nagy zenésze a világnak, akit mint őt, annyi szál fűzött volna népéhez.
Népdalgyűjtő körútra indult barátjával Bartók Bélával: s találkozott a néppel! És sohasem lett hozzá többé hűtlen.
Gyötörte népének zenei tudatlansága és idegent utánzó zenéje: egy életet szentelt az új magyar zenei anyanyelv megteremtésére.
Népének akart zenei vezetője lenni: azzá is vált. S mikor az új zenét ünnepeljük, a népi zenéből fakadó új magyar zenét, akkor ezzel együtt Őt is ünnepeljük.
Népét akarta énekelni tanítani: az ifjúságon és a kórusokon kezdte.
Egy nemzetet akart a zenében is írástudóvá tenni: s az ifjúság zenei nevelésével együtt a társadalom zenei nevelését, a zenei népművelést is munkálta.
Az ifjúsághoz, a dalosokhoz sok-sok meleg emberi kapcsolat fűzte. Szinte mindenütt ott volt, ahová iskolások és felnőtt dalosok hívták. Hallgatta és tanítgatta őket.
Ezért is nehéz elhinni, hogy már nem él, hogy nincs közöttünk, mert annyira hozzátartozott zenei életünkhöz.
Álma volt, hogy nemzetét a zenei műveltség színvonalára emelje. Ennek érdekében munkásságát megosztotta. Ha nyomon követjük zeneszerzői-alkotói tudományos és zenepedagógiai munkásságát, akkor nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy ez a megosztás nem fontossági sorrendet jelöl. Ő biztosan tartotta kezében zenei törekvéseinek minden szálát, s harcolt megvalósításukért egy életen át.
Sokan méltatták már Kodály Zoltán életét, sok irányú tevékenységét. Akik ismerték, azok tudják, hogy gondolatainak középpontjában mindig a nép művelődésének ügye állt, közéleti, társadalmi és zenei munkássága töretlenül, megalkuvás nélkül egy irányba mutatott: az egész nép kulturális felemelkedését, zenei művelődésének ügyét akarta szolgálni.
Néhány ismeretlen vagy alig ismert megnyilatkozása - egy évtized távlatából - felvillant egy-egy képet a magyar zenei művelődésért vívott küzdelmeiből. Vissza