Köd I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:
"- Please fasten your seat belts...
A hatláb magas, bronzhajú, mindig udvariasan mosolygó, világoskék egyenruhás stewardess imbolygó járással megy végig az ülések közt. Néha lehajol, segít valamelyik pocakos, szuszogó öregembernek, vagy ijedt ujjakkal ügyetlenül matató asszonynak a biztonsági övet bekapcsolni.
- Miami felett repülünk . . .
Mosolyában benne van az óceán kékje a felhőtlen horizontba olvadó égbolt és a parti pálmafákat borzolgató forró, déli szél.
- Jobbkézre van Miami és közvetlen alattunk a fürdő - ismétli a másodpilóta ismert hangja a hangszórón át.
- Leszállunk . . .
Úgy látszik nem jól van az öv bekapcsolva, mert a stewardess mosolyogva lehajol és szabályos hosszú, keskeny ujjaival bekattantja a csattot. Ahogy előrehajol, arcába szalad a vér és a nyakán is látszik egy halvány ér, a blúzából is kiviláglik egy darabon szabályos, egészséges melle.
Csak egy pillanatig tart az egész, mint az erdő sötétén átfutó napsugár. Gyengéden ráver a vállamra és már is megy tovább.
Milyen szép ez a nő. Lehet vagy huszonkét éves és ezzel a termettel, mozgással nyugodtan mehetne Hollywoodba színésznőnek- Miért pont repülőgépen dolgozik, aránylag nem is fizetnek eleget? Bizonyára van valami oka. Nem elég csak csinosnak lenni, tehetség is kell. Talán nem tud játszani. Minden nő tud játszani. Igen, az életben, de nem a színpadon.
Talán nincs protekciója. Talán szeretne menni, de nem tudja, hogy hol kezdje? Majd egyszer valamelyik errejáró filmes fölfedezi. Előbb meghívja az ágyába és aztán, ha megfelelő, utána a stúdióba. Lehet, hogy híres lesz, felfedezik. Az is lehet, hogy elfelejtik, kisebb szerepekben játszatják, nem tud kiugrani majd és adják kézről kézre, közben kopik a szépsége, lejön róla ez az istenadta máz és mint a tarka pillangó a kézben vergődve, elveszti minden színét és szépségét." Vissza