Művelődéstörténet I.

Előszó

A nemzeti kultúra egyik legszínesebb és legjellegzetesebb részét népünk történelmének hosszú és nehéz századai alatt a parasztság hozta létre.
A hazánkat látogató külföldi vendégek a magyar népélet sajátosságait és parasztságunk művészeti tevékenységét is meg akarják ismerni. (Más országban mi is hasonló látnivalókat keresünk!) Az idegenforgalommal foglalkozók számára tehát a népi kultúra lényeges területein való jártasság igen fontos. Nemcsak arra kell választ adniuk, hogy hol és milyen érdekességek tekinthetők meg, hanem arra is, hogy mi ezeknek a tartalma, múltja, esetleg jelene stb. Bár a látogatók egy részének érdeklődése csak a felszínes jelenségekre korlátozódik, azonban ennek kielégítésére is szükséges, hogy az idegenforgalmi szakemberek alapvető néprajzi ismeretekkel rendelkezzenek.
A népi kultúra anyagi és szellemi javainak feltárásával és leírásával a néprajztudomány foglalkozik. A néprajzon belül a népművészet és a folklór jelentős az idegenforgalom számára.
A népművészet hagyomány alapján formálódó, a közösség ízlésvilága által meghatározott művészi tevékenység. Szűkebb értelemben a népi díszítőművészetet értjük alatta.
A népi díszítőművészet a parasztság életét, társadalmi helyzetét, s nemegyszer politikai arculatát is tükrözte. A paraszti élet szükségleteihez tapadt, alkotásai a mindennapi használat tárgyai voltak. Innen ered e díszítőművészet jellemző anyagszerűsége és célszerűsége, a tárgyak anyagának, formájának és díszítésének teljes összhangja. Alkotásainak hatalmas tömege bizonyítja, hogy művészi formák gazdag és esztétikailag magas igényű változatainak megteremtésére volt képes. Átmeneti hanyatlás után szocialista kultúránk szerves részeként éledt ujjá a népi díszítőművészet. (1953-ban osztották ki első ízben a "Népművészet mestere" kitüntetést, napjainkig kb. százan kapták már meg.)
Lényegében művészi tevékenység a népköltészet, népi színjátszás, népzene és a néptánc is. A nemzetközileg elfogadott folklor (folk lore = néptudása) kifejezést a nép szellemi kultúrájának e sajátos együttesére használja a köznyelv. A folklor a valóságban nem választható el az anyagi kultúrától, kiegészítik egymást. (A népi tánc csak viseletben érvényesül igazán, a betyárok letűnt világát csárdai történetek, betyárballadák mellett pásztorfaragások is őrzik.) A díszítőművészethez hasonlóan már nemcsak egy elszigetelt paraszti réteg öntevékeny művészeteként, hanem az egész társadalom sajátos művészi igényének kielégítőjeként él tovább.
A valódi művészeti alkotást olcsó eszközökkel utánzó népi giccs (a harmincas évektől) máig kísért nemcsak a díszítőművészet, hanem a folklor területén is. Az ál-népi, "magyaros" tárgyak, az ál-népi romantika stb. már eltűnőben vannak a hazai lakosság körében és falun egyaránt.
Az idegenforgalmi szakemberekre hárul viszont az a feladat, hogy külföldi látogatóink számára néprajzi jellegzetességeink ne csak hamis egzotikumként, kuriózumként, hanem kulturális örökségünk méltó részeként hassanak. Vissza