Kóbor szépség

Előszó

Részlet a könyvből:

Pesten szegény fiú is bejuthat a jobb körökbe, - mondta egy fiatal diák. Közben óvatosan (kikerült egy vastag fatörzset, mely a holdnélküli, augusztusi estében a környezetbe beleolvadó feketeséggel állta útját. Hosszú fiú volt a diák, eléggé szélesvállú, de a nevén kívül semmi különös nem volt rajta. Aba Mátyásnak hívták és szavait nem túlzott lelkesedéssel, sem különös határozottsággal intézte egy jövőre érettségiző kislányhoz; inkább szinte csak egy önmagának szánt megállapításnak tűnt a langyos estében, melyen céltalanul lődörögtek a mélyárnyékú, nagylombú fák alatt. Szabály szerint fülledt, nyomottan meleg estének kellett volna lenni, mert a kánikula, vagyis a kutyacsillagzat hetében volt Fábián Mary születésnapja. De a Rózsadomb közismerten üde levegője elviselhetővé, sőt kimondottan kellemessé enyhítette azt a tompa nyomasztó forróságot, amit odalenn a városban a falak ilyenkor csak úgy ontanak magukból.
„Igen, mint látja, Pesten én is bejutok a jobb körökbe." Aztán sietve tette hozzá. „Legalábbis az úgynevezett jobb körökbe!" „Ugyan, ugyan! Maga biztosan kommunista, hogy ilyen hangsúllyal mondja az úgynevezett jobb köröket!" „Ehhez még nem kell kommunistának lenni, csak egyszerűen „a" szegény fiúnak. Ha valamit ki akartam hangsúlyozni, úgy csakis azt, hogy ez a társaság vagyonilag lényegesen magasabban áll a hozzám hasonlóknál." „Nem tudom, hogy érti ezt, de nagyon kellemes társaság. Mary nem idősebb nálam, de máris olyan rutinnal rendez meg ilyen alkalmakat, mint ez a mai, amiért irigylem." „Hallja, most ide áthallatszik a zene." Megálttak a lassu, céltalan kószálásban és füleltek. Az átszűrődő halk zenei hangok ritmikusan hullámoztak keresztül az ágasbogas sötét lombokon, melyeknek láthatatlan imbolygása mögött fel-felcsillantak a terrasz színes fényei. Vissza