Elmúlt világok

Előszó

Jahvé és Ahura Mazdaé imádói különösképen egy sorsot értek külső életük történetében is. Hazájukból kiűzve idegenbe mentették törvénykönyveiket és törvényük szelleme élteti őket a talajon, amelybe átplántálódtak.
A kereszténységnek, a mohamedánizmusnak az ő szellemük az atyja és csak természetes, hogy az aggság tekintélye ellen lázadozva, a hasonlót a hasonló épen a köztük levő kevés különbség miatt üldözi.
Az atya és fiak közt előálló különbségek a fiak új életkörülményeiből fakadnak. A cselekvő élet nem lehet békülékeny. érvényt szerzett a kereszténység és a mohamedánizmus a népvándorlások hozta új népek között Mózes és Zaratusztra eszméinek - hanem Mózes és Zaratusztra régi híveinek nem lehetett maradása. A tiszta fajok kora lejárt. A tiszta faj ősi imádói hazátlanok lettek Krisztus és Mohamed országaiban, vagy kipusztultak. - Hol vannak a régi egyptomiak? Az ókor népei között a legzárkózottabbak? Törvényeik titkait csak a papok ismerték és a papok magukkal vitték azokat sírjukba.
A törvény népszerűsége élteti még a két utolsót az ókorban ismert kelet népei között. A zsidót és a párszit. Az istentől el nem szakadt törvény éltető egységesítő ereje.
Mert a római törvény, mi nyugaton él közöttünk, isteneitől elszakadva csak a hasznos erkölcsöt plántálta át, míg népe összeolvadt a népvándorlás barbárjaival.
Az isteni ige féltékeny őrzőinek, az új világvallások tiszta őseinek ajánlom ezt a könyvet. Vissza