Fülszöveg
Séverine Bonheur, a harmincas évei közepén járó párizsi hobbiújságíró örömtelen házasságban, unalmas életet él. Gyáva ahhoz, hogy otthagyja politikai karrier előtt álló, brutális férjét. Hogy ne őrüljön meg, úgy lép ki a valóságból, hogy tökélyre fejleszti az ábrándozást. Aztán egy szilveszteréjszakán rejtélyes bűncselekmény áldozatává válik, és onnantól egyszerre lélegzetelállítóan izgalmas lesz az élete
Kóbor Barbara első regényében a kiszolgáltatottság és az öntudatra ébredés állomásain vezeti végig az olvasót; szövevényesen felépített lélektani krimijében egy olyan nő agyába pillanthatunk be, aki kalickába zárt madárkaként vergődik, egészen addig, amíg valóban foglyul nem ejti egy sorozatgyilkos. Az események felpörögnek, a szereplőgárda egyre színesebb lesz, a cselekmény szálai pedig egyre kuszábbak, egészen a bravúros végkifejletig.
- Szerintem mi már találkoztunk - suttogta Séverine a férfi fülébe. - Nagyon közel lakom. Hogy egy közhellyel éljek: kicsi a világ. És Párizs...
Tovább
Fülszöveg
Séverine Bonheur, a harmincas évei közepén járó párizsi hobbiújságíró örömtelen házasságban, unalmas életet él. Gyáva ahhoz, hogy otthagyja politikai karrier előtt álló, brutális férjét. Hogy ne őrüljön meg, úgy lép ki a valóságból, hogy tökélyre fejleszti az ábrándozást. Aztán egy szilveszteréjszakán rejtélyes bűncselekmény áldozatává válik, és onnantól egyszerre lélegzetelállítóan izgalmas lesz az élete
Kóbor Barbara első regényében a kiszolgáltatottság és az öntudatra ébredés állomásain vezeti végig az olvasót; szövevényesen felépített lélektani krimijében egy olyan nő agyába pillanthatunk be, aki kalickába zárt madárkaként vergődik, egészen addig, amíg valóban foglyul nem ejti egy sorozatgyilkos. Az események felpörögnek, a szereplőgárda egyre színesebb lesz, a cselekmény szálai pedig egyre kuszábbak, egészen a bravúros végkifejletig.
- Szerintem mi már találkoztunk - suttogta Séverine a férfi fülébe. - Nagyon közel lakom. Hogy egy közhellyel éljek: kicsi a világ. És Párizs még annál is kisebb. Mondhatnám azt is, hogy menjünk hozzám, de én egyáltalán nem akarok hazamenni. De nem is tudnék, mert elfelejtettem a címemet. Mintha elvarázsoltál volna.
A nő körül kellemesen imbolygott a világ, a szavakat egyre kásásabban ejtette ki:
- Thor. Elvarázsoltál valamivel?
Csatlakozzon közösségünkhöz, vegyen részt nyereményjátékainkban!
www.facebook.com/athenaeumkiado
Vissza