Kőbe írt Kolozsvár

Előszó

Amint az ember a gondolatait jelekkel rögzíthette, megjelentek a feliratok, az emléktáblák. A régi idők emléktáblája azonban nem a mai értelemben vett, bizonyos neves személyiségről való megemlékezés volt, hanem elsősorban sírfelirat vagy fogadalmi szobor, tábla felirata, amely az elhunyt, illetőleg a készíttető nevét tartalmazta. A sok száz évvel Kolozsvár előtt létezett római Napoca területéről számtalan ilyen, kőbe vésett szöveg került elő.
Kolozsvárt az első, máig a helyén levő, a XV. század első feléből való, bibliai idézetekből álló felirat a Szent Mihály-templom főbejárata mellett olvasható. A reneszánsz idején a módos háztulajdonosok nevükön vagy névjegyükön kívül egy-egy életbölcsességet, igazságot kifejező tömör, szellemes mondást vésettek házuk kapuja, valamelyik ajtaja, ablaka fölé. Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor a XVI. századi számos kőkerti sírfeliratról sem. Ez utóbbi, mára becses magyar nyelvemlékekből mindössze három maradt eredeti helyén. Az első - építési - emléktábla Kolozsvárt 1450-ből való.
A maguk idején rendkívüli jelentőségű városfalak, tornyok, kaputornyok javítása, helyreállítása alkalmával a város az uralkodó - király, fejedelem, vajda - nevével és címerével jelzett emléktáblát helyeztetett el az illető építményen. A Habsburgok uralma idején, a XVIII. században az uralkodók látogatását megörökítő táblák jöttek divatba; Később az 1848-49. évi szabadságharc, majd az első világháború áldozatainak is állítottak emlékoszlopot, -táblát. A jeles személyek szülőházán elhelyezettek a múlt század végén tűntek föl első ízben.
A címer a feliratoknál jóval később, az ezredforduló után jelent meg. Kezdetben azzal a céllal, hogy a páncélba bújt és így fölismerhetetlenné vált harcost a pajzsára festett ábrázolással a társaitól meg lehessen különböztetni. Később személyek, közösségek jelvényévé vált. Kolozsvár 1377-ben Nagy Lajos királytól nyert háromtornyos címere a Szent Mihály-templom északi mellékhajójának egyik boltzárókövét díszíti. Ez ma a város legrégibb címeres emléke.
Bár készíttetői örökkévalónak szánják őket, a feliratok, az emléktáblák, -oszlopok egy idő múlva eltűnnek. Vagy még inkább - Erdélyben, Kolozsvárt - „gondos kezek" eltüntetik őket.
Jelen kötet anyagának egybegyűjtéséhez olyan történelmi időszakban fogtunk hozzá, amikor a minden, ami magyar ellen indított tébolyult hadjárat már-már végítéletszerű méreteket öltött. A feliratok, még inkább az emléktáblák korok, szemléletek szeszélyének kitéve - minthogy a hatalom- és rendszerváltozások újraértékelik a múlt eseményeit és saját ízlésük szerinti beállításba helyezik a letűnt idők személyiségeit - igen könnyen eltűnnek. Vissza