A halott arcán növekvő szakáll

Fülszöveg

"Ha a magyar zsidóság mai helyzetét akarjuk lefesteni - azaz azt a kérdést igyekszünk megvilágítani, hogy Magyarországon ma lehet-e, s ha igen, mi módon lehet zsidóként élni -, akkor az elmúlt tíz év nagy fordulatából kiinduló folyamatot kell bemutatnunk, amely még nem teljesen ért nyugvópontjára. S a befejezetlen narratívába azért tanácsos az elbeszélő történetét is beleszőni, hogy az olvasó megismerhesse az ő paramétereit, szempontjait is - így több oldalról kap információt, s maga is önállóan részt vehet a kép- és véleményalkotásban."
Címadó írásában Kőbányai János így vezeti be leges legközelebbi múltunk történetéről szóló krónikáját. Később így folytatja: "Meg merném kockáztatni, hogy a magyar zsidóság rövid történetének és társadalmi szerepének súlya és a holokauszt kegyetlen repressziója, annak még kínzóbb, abban ártatlan nemzedékeket is kénytelen-kelletlen involváló emléke senkit sem hagyott közömbösen mindazzal szemben, ami a zsidó vagy a zsidóság fogalmához kapcsolódik."
Ez a visszatekintés azonban nemcsak a magyar zsidóság talpra állási kísérletéről, hanem az egész magyar társadalmáról is szól. Hiszen ebben csupán láttató tükör és szimptóma a magyar-zsidó viszony alakulása. A kötet címe megelőlegezi az elemzés eredményét, s csak az alcím kérdőjele sugallja enyhítően az óhajt; bár ne lenne a szerzőnek igaza.
A kötet többi írása a magyar zsidó szellem két felívelési korszakát idézi: a folyóirat-alapító Patai Józsefét és a holokauszt árnyékában megvalósult igazi magyar zsidó szellemi reneszánszét: Ámos Imre és Marc Chagall művének párhuzamain keresztül. Vissza