Koba Guruli

Előszó

Grúzia. A Kaukázus egyik legrégibb, legősibb országa, amely régtől fogva messze földön híres volt nagyszerű művészetéről és műemlékeiről. A művészeteknek minden ágazata harmonikusan fejlett Grúziában, de kiváltképpen fejlett volt az ötvösművészet és az ékszerművesség. A Kaukázus hegyei között a fémek megmunkálásának nagy tradíciója van és felhasználásuk már az ókorban megkezdődött. A grúz földön talált régészeti leletek, köztük kiváló ötvösmunkák, meglehetősen nagy történelmi periódust reprezentálnak, az időszámításunk előtti II. évezredtől az elmúlt századokig bezárólag.
A grúz nemzeti művészi hagyományok ereje, a fémek művészi feldolgozásának sok évszázados kiérlelt tradíciója adja meg a világos magyarázatát e réges-régi művészeti ágazat újjászületésének. Ebben leli magyarázatát az, hogy a szovjet-grúz ötvösművesség aránylag rövid idő alatt, szokatlanul gyorsan és sikeresen megtalálta és megszerezte elismert helyét a szovjet népek dekoratív ipar művészetében.
A szovjet-grúz ötvösművészetet láthatatlanul, de mégis erősen ezernyi szál fűzi össze az ősi és eleven erővel ható ötvös- és aranyművességgel. A szovjet-grúz ötvösművesség újjászületésének másik éltető forrása a ma is élő gazdag és szinte kimeríthetetlen népművészet. A szovjet-grúz ötvösművesség, a fémplasztika vezető mestereire egyenként jellemző az alkotók személyéhez kötődő formakészség, az anyag speciális kidolgozása, az egyéni látásmód és a művészi feladat önálló megközelítése. A szovjet-grúz ötvösplasztika rohamosan fejlődött, sokfélesége az adott művészeti műfajban szinte általánosan jellemző lett. Vissza