Bory Jenő

Fülszöveg

1905-1945. Két évszám, amely Bory Jenő szobrászpályáját közrefogja. 1905-ben mintázta első ismert gyermekszobrát, a Bandikat, és egyik utolsó alkotása a fehérvári villanytelep hősi halottainak 1945-ben elkészült emlékműve.
Szobrászatára kezdetben Rodin hatott. Nevezetes aktjai a francia mester mély érzelmi telítettségű, impresszionisztikus megformáltságú műveire emlékeztetnek. Ám a két világháború között felerősödött a történelmi érzékenység, a korszak elvárása is ebbe az irányba mutatott, s Bory Jenő a hagyományosabb, klasszicizáló megoldások felé fordult. Egymás után születtek köztéri szobrai, s egyházi megrendelések nyomán az ország számos templomában megtalálhatók jeles alkotásai. Épületszobrászati tevékenységére csak manapság figyelt fel a szakma: Budapesten jónéhány ilyen monumentuma a műfaj remekei közé tartozik. Több közülük elpusztult a 45-ös ostromkor, de a jelentősebbeket rekonstruálni lehetne a Bory-várban megőrzött gipszminták nyomán. Jó példa erre a Műegyetem I. világháborús emlékművének, a Sebzett hősnek újraöntése.
Munkásságának szerves részét képezte a tanítás a Képzőművészeti Főiskolán és az anyagokkal való kísérletezés a szobrászat számára. Dicstelen nyugdíjazása 1945-ben előrevetítette annak árnyékát, hogy olyan korszak következik, melyben a Bory-formátumú és szellemiségű alkotóknak nem terem babér. Mindezt, ha nem is könnyen, de tudomásul vette, s teljes visszavonultságban élt vár-otthonában családjával.
A kilencvenes évek óta egyre nyilvánvalóbb: Bory Jenő életműve nincs a helyén. A XX. századi magyar szobrászatból való szakmai kirekesztése méltánytalan és elfogadhatatlan. Az újraértékeléshez ez az album sok adalékkal és eddig közzé nem tett képanyaggal járul hozzá. Könyvünk tiszteletadás a szobrászművész-építész emlékének. Vissza