"Kő kövön nem marad"...

Előszó

Cyrus, mikor legyőzte a médiai, lybiai és babyloni királyokat, ez utóbbi fogságában sínylődő zsidóknak is megengedte, hogy visszatérjenek hazájukba, sőt segítette őket szent városuk és templomuk újraépítésében. Perzsa uralom alatt maradtak azonban mindaddig, míg Nagy Sándor hódításai közben, a hatalmas perzsa birodalommal együtt, a kis Júdeát is be nem sorozta zsákmányai közé. Halála után a Ptolomeusok, majd a Seleukidák kezére került Jákob fiainak országa. A Seleukidák nemzetségéhez tartozott Antiochus Epiphanes is, akit a Szentírás a gonoszság gyökerének nevez fiával, Antiochus Cupatorral együtt.
E két zsarnok ellen, hagyományos szabadságszeretetétől hajtva, mégegyszer s utoljára fölkelt a zsidó nép és bátor, hősies vezére, Makkabeus Júdás alatt fényes, eredményes csatákat vívott ki a pogány királyok fölött A körültekintő vezér azonban nemsokára átlátta, hogy lehetetlenség függetlenségben tartani ezt a kisded országot, melyet annyi hatalmas külellenség szorongatott, a kényurak nyomása és hosszú elkeseredett harcok kifárasztottak, ha nem szerez valamilyen hatalmas szövetségest.
Róma már akkor hatalmának s dicsőségének tetőpontján állott, a római nép becsülete ez időben éppen oly érintetlen volt, mint amilyen fénylő hírneve. Júdás tehát, hogy szövetséget kössön a harcias és hatalmas néppel, küldöttséget indított Rómába. Az ajánlatot Róma azonnal el is fogadta s a két nép között részletes szerződés jött létre, melynek föltételeit kezdetben mindkét fél lelkiismeretesen be is tartotta. Vissza